A "" kifejezés eredménye:

Megszülettél, nőni kezdtél,
s íme most már felnőtt lettél.
Kapsz egy kérdést az élettől,
melyre válaszolnod kell... szívedből...

Mi ez a fájdalom, mi szaggatja lelkemet?
Mi ez a tor, mi szúrja a szívemet?
Miért fáj az árulás, ha már várható volt?
Miért fáj, ha éreztem? Tán mert barátom volt?

Azt hittem küzdeni fogok a halál ellen, de rájöttem: ha az embert eléri a vég már csak aludni vágy. De most nem aludhatok el, hisz oly sok mindent kell elmondanom neked, Rela. Szeretném, ha ezt az éjszakát a meghallgatásomra fordítanád...

Kék ég, mit napfény hasít szét,
vad szelek szárnyán kergetőzöm,
madarak boldog csapatával.
szabad szív, magányos lélek,
szárnyal megállíthatatlanul...

Álom, mély és felkavaró,
álmodom az életet,
melynek kék tengere viszi a hajót,
s nem állíthatom meg...

Miért sötét az éj, ha oly sok csillag ragyog odafönn?
Miért fáj a szerelem, ha szívem szereti őt?
Miért nem lehet élni csak a mának?
Miért oly keserű az íze a szabadságnak?...

Elhúzódik tőlem, és megindítja a zuhanyt. Elillant az „egymásra találtunk” érzés, most már én is feszélyezve érzem magam, hiszen igazából nem vele szerettem volna szeretkezni, egyszerűen csak kihasználtam a helyzetet. Finoman arrébb tolom, játékosan rámosolygok, és gyorsan lemosom magam. Gyengéden rácsap a hátsómra, és én könnyed kacajt hallatok, azon igyekezve, hogy könnyednek is látszódjak...