Mióta

Mióta nem vagy itt velem,
Sehol sem találom a helyem,
Minden hol téged kereslek,
A múltat feledni nem lehet.
Hangomból elszállt az élet,
Mert búcsúznunk kellett,
Szememben könnycsepp lépet,
Téged pótólni, nem lehet.
Miért is helyetesítenélek?
Álmomban mindent újra élek.
Előjönnek a nevetések,
A mozdulatok és tettek.

Lelkembe újra van élet,
Hisz nem sokára látlak téged,
Utána már ez is csak emlék lesz,
De az eddigieknél édesebb és szebb.
Nem fakók és fekete-fehérek,
Hanem élénkek és színesek,
Festői vászonról leszálló képek,
Magával ragadó, megnyugtató mélységek.
De addig maradnak a régiek,
A sárgulni vágyó fényképek,
Az idegennek tünő beszélgetések,
És a meg nem válaszolt kérdések.