Hópehely

Ugye tudod, milyen a hópehely;
Egy csodás égi tünemény, mely
Csupán vízből és hidegből van,
De egyszerű szépsége halhatatlan.
Mert, ha netán el is olvadt,
Mikor forró ajkadra hullott,
Száll köréd ezer másik,
S tested fényben pompázik.

Addig nincs baj, míg szíved látja
Ezt a világot, s szemed nem bántja
A fény, mit érted ont a természet,
Remélem ezt te is megérzed.

Hiszen a víz maga nem szép,
Hacsak a hideg közbe nem lép.
Úgy, ahogy te rám találtál,
S egy időre szívedbe zártál.
De, mint ahogy a hideg is eloszlik,
A legforróbb szerelem is elmúlik.
A pehelyből -így esett-
Ismét egyszerű vízcsepp lett...