Rettegj!

Várlak!
Igy megy ez.
A biztos érzés nyugodtá tesz.
Istenem most mi legyen?
Csontos testedbe szorult a férfi. Beteg arcodon grimasz, izom mosoly.
Nem vagy szép.
Kiszivott a mérges vákum.
Gyógyulsz talán.
Kicsit engedsz.
Nem szeretsz.
Összetörnélek.
Üveg csontod élesen pattan.
Szétmorzsolnálak a cipőm sarka alatt.
Engedj be.
Visszafogom az öklöm,mielött rádtörném az ajtót.
Ócska játék érzékeny földeken.
Kimosott talajban térdig merülsz lassan.
Ragadj belém...
Rekedj bennem...
Észre sem veszed,hogy szoritalak.
Közönyös mosolyom mögött ragadozóként lesek rád!
Vigyázz.
Az a hangod leszek, amivel őszintén nevetsz és kemény pofonként csattanok az arcodonn.
A tenyered leszek, mivel nőid hátát simitod lassan
és bőrödként fedem be testedet.
Nyálad leszek a szádban és felesleges salakanyag a beleidben várva.
Ingerült szavad leszek, bántó mocskos mosoly.
Mákszem leszek a fogaid között
Szelid ölelés, mint Barátod ölel.
Ilyesztő érzelem leszek, bizonytalan, folytogató mondat.
Bilincs leszek, mi nyakadom szorul.
Levegő leszek, az utolsó lélegzet.
Én leszek a lelkiismeret.
Utolsó esély
Egy csúnya reggel büdös szájszaga.
Akadálytalan folyó leszek,
Egyszerű
Kiszámitható
ISTEN