A "" kifejezés eredménye:

Utadon jártál,utamon jártam,
Végtelenben egyedül sétáltam.

Utad átkarolta utam,
Végtelenben egyedül már nem sétáltam...

Attól, hogy nem beszélsz Rólam,
még nem vagyok halott.
Élek és félek, és egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az ég s érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen Veled......

A fájdalom halk benned,
szívedben csend honol,
nem tudsz mást tenni,
csak elmélyedve, a múltról
gondolkozol...

Mindig is voltak, akiket elhagytak,
akiket sorra, kegyetlenül becsaptak.
Akik úgy érezték, hogy örökre egyedül maradtak,
feladták életüket, elfelejtették régi önmagukat......

többet kellett volna
sírnom
de nem mertem
mert attól féltem
ha bőgök
meghallják mások...

választottam
egy kihalt utat
vonzott a...

Az utcák kihaltak Ő újra felbukkan, és te bármit megtennél érte . A halandó életed, amit ő oly nagyra becsül neked értéktelenné válik. Úgy gondolod a halál nem a legvégső rossz, hanem valami új kezdete. Tested mozog, de lelked elvesztetted már. Te is ugyanolyan kárhozott lettél akár csak ő. Te miatta változtál át, ő miattad...

A miértre ugyanis nincs válasz. Nincs kezdet és vég, nincs ok és cél, csak a létezés. Vajon miért lenne olyan az idő, amilyennek gondoljuk? Azt gondoljuk, előre halad, de mi van, ha visszafelé, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem halad semerre. Mire támaszkodik időtudatunk? Az emlékre, amely a múltunk és a képzeletre, ami a jövőnk. És mi van, ha az emlék a jövő és a képzelet a múlt? Mi van, ha a jövő már megtörtént és a múlt még nem? ...

Néha fáj a szív, néha megremeg,
de örülni kell annak, hogy még érez,
mert ha nem érezne, nem fájna,
s nem tudnánk mi a szeretet hiánya...

Ennyi idő elteltével
Rég el kellett volna felejtselek
Azon vagyok elhiheted
De kudarcba fullad minden kísérletem ...