Idézetek egy lány storyjából

Megosztja veled azt, amit nem lehetne, és ha lelke elszáll te, még jobban szereted. Akarod őt. Minden porcikáddal. De nem lehet, bármennyire is akarod. Ő, pedig üldöz, és el akar pusztítani, de még így is szeret. Lassan a rögeszméjévé válsz. Soha se tudhatod, ha lefekszel aludni, nem -e jelenik meg és figyel téged. Végig követi minden lélegzetvételed, hallja a szívverésed, és ahogy csörgedezik a vér az ereidben. A nap első sugaraival eltűnik ő is akár az éjszaka sötétje.

Az utcák kihaltak Ő újra felbukkan, és te bármit megtennél érte . A halandó életed, amit ő oly nagyra becsül neked értéktelenné válik. Úgy gondolod a halál nem a legvégső rossz, hanem valami új kezdete. Tested mozog, de lelked elvesztetted már. Te is ugyanolyan kárhozott lettél akár csak ő. Te miatta változtál át, ő miattad.

Visszagondolsz ennek a lénynek az örültségeire, és mégis karjaiba akarsz borulni, de nem teheted, mert csak te szállhatsz vele szembe. Szereted őt, de tőrt döfsz belé, amellyel megtisztítod mások kis világát. Vége az üldözésnek, de rettegsz a fájdalomtól, ami a szívedet marja. Döféseddel újra visszakapja rég elveszett gyöngyszemét élete láncának. Újra végig éli mások szenvedését, amit ő okozott. Egy olyan helyen, ahol senki sem alszik, magát nem találja, mert csak a többiek hangját hallja. a skizofrénia jelei mutatkoznak és ő bele is őrülne, ha nem lenne a szerelem, ami reményt hoz neki a pokolba is. Telik az idő a lány nem nyugszik, de felejteni próbál. Próbálkozik, de nem tud.

Megbocsátást nem kaphat. Tettei magukért beszélnek. Majd a lány, ha csak egy napra is de régi szerelmével egyesül, de ez csak egy abból, ami többé úgyse fordulhat elő.

Az együtt eltöltött brutális mégis kéjes lopott pillanatok teszik az életet életté. Egymás kínzása lassan testi szerelemmé válik, de a lány csak alább valónak érzi magát a gyönyörteljes percek után. Mást nem tud tenni csak a fiú képébe, vághatja, nem kell neki más, csak a teste. Sajnos ez nem elég egyiküknek sem. A fiú bármire képes lesz.
Miközben csak arra tud gondolni, hogy mennyire szeretné megint magában érezni. Sok lelki küzdelem után a fiú tudata teljesen megtisztul és felfedezi azt, amit még más nem. A lány már nem az a tiszta lélek, aki volt, semmivel sem másabb azoknál, akiket elpusztít egész valójukban. Önzése már-már ijesztő. A fiú látja ezt, de mégis érzései, azt diktálja, hogy most nyugodtan vele lehet. Majd rájön, hogy ez így tovább nem mehet, még az örök kárhozat is jobb lehet. A szerelme aztán végleg utálattá válik, mert vele élni nem képes többé.

A lány megérti végleg, hogy az utálat és a szerelem között csak egy hajszálnyi válaszfal van. Így létezés különböző szakaszai között is.
A szerető nem tett tehát mást csak megtette azt, amit kellett.
Az egyensúly véglegesítése után nem maradt más hátra csak az, ha porból lettünk porrá legyünk.