A "" kifejezés eredménye:

Ezer meg ezer könnyet hullatam miattad,
Mostmár tudom, az ellenségem vagy!
Te vagy a végzetem, kínzol örökké,
Miattad szenvedek, s leszek a pokolé...

Csönd honol mindenütt. Néma kiálltás lepi el a tájat.
Egy üres, fekete alak, várja, kémleli a választ.
Néma kérdés fonja át a szavakat,
egy suttogás keresi a hangtalan választ......

Egy nap alatt felépítem,
Azt mit egy évig romboltam,
Életem már újra élem,
Eddig hangokat hallottam…

"Írok valakinek, ki nem is várja.
Könnyes szemem mindig csak Őt látja.
Írok valakinek remegve, s félve.
Egyetlen órában mindent elmesélve...

Elindultam, de valahogy nagyon nehezen ment. A lábam!! - villant be, a lábammal nem mászom! Úristen, nem érzem a lábam!
Nem, az nem lehet! Nem akarom elhinni!! Hátrafordítottam a tekintetem: Megvolt mind a kettő, bár úgy álltak, ahogy még soha nem láttam!! De megvoltak!! És ez a fő! Lekászálódtam valahogy, hanyattfeküdtem, egyenesbe húztam a lábaimat. A bal bokám úgy lógott, mintha rongyból lenne, a jobb combom szintúgy. Éreztem, ahogy a csontvégek karcolják egymást és elkezdett...

Vége az álmoknak,
ébredni reggel,
kinyitod a szemed,
de nem rózsaszín
szemüveggel...

A korhadt fa árnyéka
Elrejt a világ elől,
De élted korhadéka
Nem menekül, nem menekül...

Ma este búcsúz veszek a múltra pontot teszek.
Mit ér az életem, ha te nem vagy itt velem?
Hazug volt igéreted, ó miért hittem neked? ...