A "" kifejezés eredménye:

Ajánlom ezt a verset mindazoknak akik így éreznek... mindenkinek akit fájdalom ért. Amatőr vers, de tiszta érzéseket takar.
...

Újra kézbe fogtam tollamat,
Folytatom mit valaha elkezdtem,
Kezdeti célom változhat,
Csak egy nem: a kezdetem...

Ő volt az, aki a természettel együtt szenvedett. Ő volt az, akit én oly soká kerestem. Ő volt az akit, én sosem feledek, és ő volt az, kit örökké szeretek. Róla szól ez a történet, róla, mert őt sosem feledem. Emlékszem az ajkára, és vele együtt az arcára, a szemére és az összes hajtincsére, alakjára, minden egyes porcikájára. Emlékszem a szemére, ahogy akkor nézet, emlékszem könnyeire, törékeny kezeire, emlékszem mondataira, a keserűen édes szavaira, emlékszem mindenre, minden egyes pillanatra....

Szerelmes lett belém , de hidegen hagyott
Akármi más jobban foglalkoztatott
Ígérgetett folyton , de mind hiába :
Képtelen volt megváltozni a drága
Talán én nem adtam...

Elkezdek izzadni. Belegondolok: tizenhét év. Tizenhét évig figyeltem, és rakosgattam a jeleket, és hittem, mindig hittem, hogy majd jutok valahova. És most, a rádöbbenés után néhány órával, ahogy mindig lenni szokott, itt a doki, és nézzük közösen a padlót. Nem nagyon tudunk mit mondani. Mit is mondhatnánk? Tudjuk, amit tudunk...

Törit tanulok
Mert holnap írok.
Gondolataim máshol járnak
Amerikában vagy talán Svájcban...

Mosoly takarja a keserves kínt,
fájó szívem sajog de a szám nevet feléd!
Próbálom visszatartani keserűségem,
de ez mindig kijajdul belőlem...

Mikor az idő fölé szállok
Kívülről lárom, ahogy pereg
Kicsi lyukak vannak rajta,
Képek, emberek...