A "" kifejezés eredménye:

Köszöntelek magam mellett,
Ott, hol eddig is éltél,
De nem ismerted helyed,
Csak futva menekültél...

Kétségek közt őrlődve kelsz fel reggel ?
Nem tudod , mit gondolj tinédzser fejjel ?
Ne aggódj ! Jön majd egy jel
És elszáll minden kétely...

Mire jó ez az élet?
Nem értem én és félek...
Senki nincs aki mellettem áll
Csak néhány baráti váll
Amin kisírhatom magam, ha kell...

A vihar űz haza. Kiderül a házban magatok vagytok. Bőrig ázva, fulladozva a versenyfutástól lihegtek és röhögtök. A lány pólója testére simul, mintha semmi sem lenne rajta, fázik, persze ez is besegít. Huncut a szeme, mert látja mit vált ki. Mégis, mert azért gyerek is, meg felnőttnek is nagyon akar látszani, indulna átöltözni. Ezt egyébként neked is javasolja. Nem engeded elmenni (ahogy a későbbiekben sem soha sehova) kissé hevesebben kapod el és szakad a póló. A csók nem az első, kettő...

Meguntál. Megakadályozhattad volna, hogy a mese véget érjen, de nem akartad, s még sürgetted is az időt. Teljesült a kívánságod, már más világban élünk mindketten. Neked már talán puszta emlékképként sem vagyok meg nemhogy a szívedben, még a fejedben sem. Nálam még mindig a legkiemelkedőbb helyet foglalod el, nemhogy a szívemben, az egész életemben...

Ó az élet oly’ múlandó…
S néha fullasztó…
Szépsége van rengeteg,
Ezért a haláltól rettegek!

Mosolyogtam. Végtére is, volt miért mosolyognom. Vagy legalábbis úgy tartottam akkor, hogy majd lesz miért mosolyognom – és ha már optimistán állok hozzá az elkövetkezendő dolgokhoz, talán nagyobb az esélyem, hogy azok tényleg jól végződjenek. Avagy korai örömömre a megátalkodott égiek bosszút esküdjenek? ...