Árnyék és por

Csak árnyék és por,
zavar e kor ,mely eltipor,
földbe döngöli szívem,
zokogva remeg lelkem,
s bár fáj, erős leszek,
mindaddig, míg csak létezek,
Öröm s fájdalom,
szívemet átadom,
átadom most utóbbinak,
átadom a jó halálnak,
igen halni akarok,nem most nem mindjárt,
majd akkor ha időm lejárt ,
de mégis vágyom, a halálom,
harc közben becsülettel lelkem a kaszásnak átadom,
Csak árnyék és por,ez miből vagyok,
ez mely vagyok míg meg nem halok,
majd ismét eggyé válok azzal amiből lettem,
tudom sok bűn volt életemben, hibát sokszor vétettem,
Csak árnyék és por,igen gyarló vagyok,s ember,
Az érzések tengere, a fájdalom leteper.
Az érzéseké ,amelyek emberré tettek,
Amelyek oly sokszor bánatba sodortak,megnevettettek,
Azoké melyek sírásra ingereltek,
És azoké amelyek nélkül nem reménykedhetek.

Árnyék és por vagyok csupán,nem tagadom,
s ha létem végéhez ér ezt nyíltan vállalom.