Az idő

Mikor az idő fölé szállok
Kívülről lárom, ahogy pereg
Kicsi lyukak vannak rajta,
Képek, emberek...

Minden pillantás egy év,
A lélegzet lelassul
Hallom, ahogy dobban a szív,
Minden zörej elhalkul

Szürke ködön át látom,
Ahogy a színes forgatag
Odalent meg sem áll,
Egyre csak fut, szalad

S ha egy lyukon keresztül
Ködfelhőkön pillantok át,
Láthatom egy földi élet
Néhány röpke pillanatát:

Ha a parkban két ember
Egymásra mosolyog
Vagy ha gyermek születik
És mindenki boldog...

...De másvalahol akkor
Egy gyász-kör közepén sír,
És ki a körben áll,
Mindannyi sír

A sors fordul, változik,
Így múlnak a napok
S bár lassan, de lepereg
Az összes szem homok

Ezen az élet-mérő,
Billegő kis homokórán,
Ami bármely pillanatban
Utoljára fordulhat át...

S éppen ezért szép, ahogyan
A lenti, színes forgatag
Teljes szívvel éli,
Élvezi, amíg tart

Mert perc csupán minden év
A lélegzet felgyorsul,
Más ütemre ver a szív
A zűrzavar elvadul

Visszatérek; már nem érzem -
De tudom, hogy az óra ketyeg
S eltűnnek a szemem elől
A képek, emberek...