Ez a végzetem

Mosoly takarja a keserves kínt,
fájó szívem sajog de a szám nevet feléd!
Próbálom visszatartani keserűségem,
de ez mindig kijajdul belőlem.

Zokogni csak néha merek, mindig van aki megnevettet.
Régen így nevettem,ilyen volt kacajom?!
Nem most erőtlen!
Fájó szívemmel sorokat küldök feléd,
de választ nem érdemlek,
pedig a sorok csak tiéd.
Megalázom saját magam,
egy ideig nem bánom,
csak ha nincs válaszom.
Járom az utcát,de ezt csak te érted teszem.
Várom,hogy meglássam azt akit kerestem.
Megtaláltam!
Nem hiába a sors döntött felőle.
Nem én.
Minden zene rád emlékeztet.
minden perc téged emlékeztet.
Minden álmom Rólad szól és ha lehajtom a
fejem a veled eltöltött perceimre,óráimra gondolok.

Ez a vers 2003.08.10-ei.