A "" kifejezés eredménye:

Ülök a hídon,
Nézem a gyíkom,
Lenéznek rám az angyalok ...

Mélyben a sötétben,
Lelkem csak bánat és harag,
Üresség a testőrség,
Mely védi magányomat...

Laus soha nem látott ennyi elszántságot Soulnessben. A fiú majd felrobbant az akarattól, és szinte megrohamozták a Moila lakásában kialakított csöppnyi kis stúdiót. Az ugyan kérdéses volt hogy ki vállalja fel az énekes szerepét, de némi unszolás és egy kis ragasztó segítségével sikerült Soulnesst és a mikrofont elválaszthatatlan társsá avatni. Megállás nélkül gyakoroltak, Soulness, ha egy kicsit is lankadt a csapat kedve valami hülyeséggel mindig felpörgette a társaságot...

Átrendezték a lakásom,
Keresem, de nem találom,
Valóság ez, vagy csak álom? ...

Néha úgy érzem, minden ellenem van,
Nincs ki segítsen, semmi nem vigasztal.
Csak az álmaim azok, amik elrejtenek,
Azok elől, kik nem szeretnek...

Koppan a kő,
Megdermed a víz,
Múlik az ősz,
S körülöttem egy hang kering.

Egy hang,mely lágyan susogja fülembe
’Édes, én szeretlek,
Kérlek ne félj...

Minden lánynak azt mondom, hogy Béla,
Illetve a fele lehet Józsi ...

A Hold, mikor csillagokkal kisérve feljön az égre, mikor szabadon engedi a képzeletet, a kusza, varázsos világot, finoman felsóhajt. Fájdalmasan ringatja magát a tavon, mi ezer karátra szabdalja ezüst fényét, tékozlón szórva szerteszét. Boldogan mutatja sápatag arcát a kevesek felé. Azon kevesek felé, akik őt keresik, őt szeretik. Szelíd öröm...

Este felé furcsa, halk sípolásra ébredt. Ő ezt úgy hívta: a csend hangja. Ha nagyon csend volt, egy idő után mindig ezt hallotta. Érdekes volt, hogy most erre a hangra ébredt fel, hiszen ez nem is valódi hang, hanem valami, ami talán csak az ő fejében van...