G.O.D 65.

65.
Reménytelen reménységek 1.


Soulness sebeit nem sikerült eltüntetni, a fiú maga is elszörnyedt mikor tükörbe nézett. Néhány sebtapasszal sikerült eltakarni a zordabb sérüléseket, de még a legjobb sminkesek is meghökkentek a fiú arcán, és nem hitték el hogy egy egyszerű verekedésből került ki.
A gitáros unottan járogatott körbe, mivel nem tudtak vele mit kezdeni a többieket kezdtél el sminkelni, kihúzták a szemüket, eltüntették a fáradt karikákat a szemük körül, és az apróbb kis ráncokat.
Moila, és Krisma a sarokban sugdolóztak, Soulness nem ment oda, de fél füllel hallgatta őket, sejtette, hogy róla beszélnek és Friol vereségéről.
A tükörbe nézve nem volt magára büszke.
Egy összetört, és összevert férfit látott. Szája szélén eltüntethetetlen nyomok utaltak a küzdelemre. De most visszagondolva várható volt. Mikor Friol mellett volt, mindig kényelmetlenül érezte magát, tudta hogy a férfi csak a pénzért engedte hogy az együttesben lábatlankodjon, és nocsak hogy kinőtt a földből…
Szemeiben a zöld fátyolon a fáradtság csillanása bukkant fel. Nem volt már benne az a halványzöld merész csillanás, mint reggel. Észre sem vette hogy Laus mögé lépett egy tál vörös festékkel a kezében- amit az egyik nőnek vitt pirosító gyanánt - ezért egyenesen belekönyökölt a vörös lébe.

Ijedten fordult meg aminek hatására könyökét belenyomta a dobos orrába, aki meglepetésében meg se tudott szólalni csak megilletődötten nézett a gitáros felé, nem tudta mire vélni a rögtönzött mozdulatokat.
- Te.. te… -Soulness Lausra nézett, és kibukott belőle a röhögés. A festéknek köszönhetően barátja is úgy nézett ki mint aki egy jót verekedett. Soulness elvette a tálat Laus kezéből, belemártotta a tenyerét, és egyenesen a férfi arcába nyomta. –Egy kis smink…
- Normális vagy?! –Kezdett el mérgesen prüszkölni Laus, de mikor megpillantotta magát a tükörbe elmosolyodott. – Zseniális ötleteid vannak Soulness! –Paskolta meg elismerően a gitáros vállát, majd ő is vett egy marékkal a vörös nedűből. Odament Michához, és követte a gitáros példáját. A billentyűs is megilletődve fogadta az akciót. Majd mikor ő is észrevette az ötletet, bólintott, és nevetni kezdett. – Eszementek vagytok fiúk! –Jegyezte meg vigyorogva, majd mikor odament hozzájuk Moila és Krisma ők is hasonló sorsra jutottak.
Kacagva nyomták egymás arcába a festéket, Soulness is beszállt, és mindegyik fiú nyakig maszatos lett, de nagyon jót nevettek. Olyan volt mintha lecsúszott volna a felelősség köpenye a vállukról. Nevettek, önfeledten és felszabadultan, és végre érezték hogy olyan a kapcsolatuk mint régen. Az utóbbi időben mindenki a saját dolgával foglalkozott, és ezt az összes tag tudta de nem olvasták egymás körmére a dolgokat. A nyári bulizás után nem igen volt olyan alkalom amikor igazán közösen szórakoztak volna, és mindegyikük örömmel tapasztalta hogy végre megtört a jég.

Mikor kifáradtak, nyakig pirosba öltözve vonultak be a fotóterembe, és megálltak szorosan egymás mellett. Elöl Soulness, mellette két oldalon Micha, és Laus, őket pedig Krisma és Moila fogta közre.
Tagadhatatlan volt hogy közösen dolgoztak, hirtelen elválaszthatatlannak tűntek. Ahogyan férfiasan kihúzták magukat, és egymásra mosolyogtak, maga volt családiasság ereklyéje. Soulness érezte hogy mindegyikőjük mellette áll, főleg Micha, és örökké hálát fogadott a pofonért a billentyűsnek.
Most tudatosult benne hogy az együttes igazából egy család. Egy olyan család ami sosem válik szét. Örökre szól. Onnantól hogy annak idején találkoztak egymással, és elfogadták egymást, alakult ki ez az otthonias viszony. Egy kicsit elszégyellte magát, hogy most bukott felszínre a felismerés a fejében, de minél később érezte, annál kellemesebb volt. Elmúltak a sebekből származó fájdalmai, barátságot és szeretet érzett a fiúk oldaláról. Laus is olyan oldalát mutatta meg, amit még soha sem ismert. Vissza akarta fogni a gitárost, hogy ne csináljon semmi hülyeséget… Nem akarta hogy a gitáros bajba kerüljön Friol miatt. Az előbbi pillanatok teljesen megváltoztatták a viszonyát az együttessel szemben. Tény mostanában többször is felvillant a fejében a gondolat, hogy talán nem érdemes ezt együttest folytatni elvégre mindannyian elhanyagolták azt az utóbbi hetekbe, de most mindenre elszánt volt. Kész volt odaadni az összes idejét, és az összes erejét, azért hogy ismét úgy virítson az együttes mint régen… Akkor amikor Mia beleszeretett… Első lépésnek tekintette a ma esti kisebb koncertet. Fergetegesnek kellett lennie, hogy ismét feltornázzák magukat a lépcsőkön, hogy ismét a slágerlistákon szerepeljen és nem csupán egyetlen egy számmal, sokkal!
- Soulness itt vagy még?! –Intett felé Laus, mire a fiú felugrott az együttes jövőjébe temetett álmokból.
- Igen, mi van?
- Nem gondolod hogy esetleg be kéne állni ahhoz hogy fotózhassanak? –Sürgette a dobos, mire Soulness az élénk piros fejre mosolyodott.
- De igazad van, elnézést… - Vörösödött el, és megindult a többiekhez. Meglepve fogadta hogy a statiszták néhány perc alatt képesek voltak hátborzongató hátteret alkotni a bandának. Egyszerűen leült egy odakészített műkoporsóra, és figyelte a többieket. Nem igazán tudott pózolni, a fotósoknak sem volt éppen a kedvencük, talán azért mert némelyik képen fergetegesen unott arcai voltak. Eddig Friolra mentek rá, mivel ő volt az énekes, a frontember, aki mindig mindenhol megjelent, interjúkat adott, de rajongó tábora vetekedett a Soulness-Micha-Laus trióéval.
Nem kaptak ugyan annyi pénzt, mint az énekes, de a levelek, amiket a rajongók nekik küldtek mindennél többet ért a fiúknak.
Soulness az elején igyekezett az összesre válaszolni, csakúgy, mint két barátja, de a munka, és a zene lassanként felőrölte az erejüket, és egyik tagnak sem volt igazán kedve éjszakákat ülni, és írni. De azért mindenkor szakítottak időt az fényképek aláírására, csak az utóbbi időben laposodott el ennyire a dolog.
A gitáros ezért megvetetette saját magát. Hogy is nem figyelhet azokra az emberekre, akik szeretik őt?!
Nélkülük nem tudna élni. Eltervezte az éjszakát azzal fogja tölteni hogy válaszol pár levélre. A végére nem ér, az biztos, de a rajongók megérdemlik hogy párra válaszoljon. Ugyanakkor nem volt szerencsés dolog éppen a ma éjjelt kiválasztania, elvégre koncertezés után a minimum hogy lefekszik aludni egy sör után. De fűtötte a gondolat és a szeretet az ismeretlen, mégis iránta rokonszenvet tápláló emberek iránt, hogy pótolja azt amit az utóbbi időben kihagyott.

Ami még jobban felkeltette a kíváncsiságát, hogy Mia annak idején említett egy levelet, amit ő írt neki. Megkérdezni a lányt nem akarta, nem akart hogy szégyellje magát jövendőbeli férje előtt, ezért halasztotta a dolgot, de most kész volt feltúrni a szekrényt azért a levélért. Kíváncsi volt a lány akkori érzéseire, hogy mi fogta meg benne, és arra is hogy mi vezet arra egy tinit hogy egy majdhogynem hasonló korú, de más nyelven beszélő emberbe tisztán és tökéletesen beleszessen.
Álmodozó tekintettel nézte miközben barátai mellé heverednek, a lábához, és mellé a műkoporsóra, majd beállnak egy diktált pózba. Ő csak ült és rokonszenvesen meredt a kamerába, ében göndör haja újfent százfelé állt, de már megszokta. Az akku villanására összeszorította szemét, a hirtelen keletkezett villanástól néhány percig csak foltokat látott. Csupán a kattogó hangokból érzékelte hogy képek ezrei készülnek róla és a tagokról, egy csomó megegyező pózú, és néhány új beállású is. Hamarosan szobát lehetett volna tapétázni azzal a mennyiséggel amit a fotósok készítettek róluk, és még hátra voltak azok a képek amiken csak egy vagy legfeljebb két tag szerepelt. Moilaval kezdték és Krismaval. Általános zombi szerkókban virított a két a férfi, kissé Frankensteines hangulatot keltve az emberekben. Persze minden volt a kedvük csak nem éppen komoly, egyik másik kép után akkorát röhögtek, hogy a többiek is követték őket. Komorság és a szomorúság pusztán álarc volt az férfias arcon, amit minden egy villanás után ledobtak magukról

A Laus, Micha, Soulness trió képek is készültek, a gitáros és a szőke fiú mint valami őrség fogták közre sötétvörös barátjukat, aki örömmel viselte az áldozat szerepét.
Elfelejtették hogy ők is a gonosz társadalom tagjai, díszlet, és a ruhák többet mondtak helyettük. Nem telt bele sok idő hamar végeztek, a régebbi fényképezési huzavonákhoz képest, ez tűrhetőbb volt, Soulness el is tervezte hogy ezentúl ide fognak jönni fényképezni. Mikor letisztogatták magukat, boldog arccal léptek ki az ajtón, ekkor viszont váratlan dolgok követték egymást. Egy sor akkuvillanás megvakította a fiúkat, akik hunyorogva tekintettek körül, és próbálták felfogni mi is folyik itt.
- Igaz hogy összeverte az énekest! –Soulness fel sem eszmélt, már az orra alatt landolt egy mikrofon.
- Öhm… - Hátratekintett, látta hogy a többiek is szorult helyzetben vannak. Michát a pofonról faggatták, Laus pedig szintén kényes helyzetbe kerül. A gitáros köré is egyre jobban gyülekeztek a fotósok, és a riporterek. –Mit is kérdezett? –Kérdezett hirtelen vissza, miközben a menekülésen járt az esze. Ő bolond azt hitte hogy Friol eloldalog, ehelyett egy tökéletes bosszút tervelt ki.

- Összeverte a volt énekest!? – tették fel ismét a kérdést a riporterek.
- Csak megmutattam neki, merre találja a padlót… - Válaszolt halkan a gitáros.
- Friol fel akarja jelenteni! –Közölte újra a tömeg, erre Soulness megpördült a tengelye körül.
- Tessék? Feljelenteni? Engem? –Azt hitte a következő pillanatban hanyatt vágja magát. Micha is felfigyelt a mondatra, és hátrahagyva fényképezők tömegét, ment oda Soulnesshez.
- Mi folyik itt? –Kérdezte felindultan. Már így is kihozták a sodrából a kérdésekkel.
- Friol feljelentett… - Suttogta Soulness.
- Önvédelem volt! - Kiáltotta el magát Micha.
- Önt is feljelentette… -Soulness úgy érezte ha nem markolja meg barátja karját, kirohan a talaj a lába alól, és a firkászok lába alá csúszik.
- Állok elébe… -A billentyűs viszont talpraesett volt, szavai szélsebesen vezette ki Soulness agyát a sötétből.
- Én is úgyszintén… - Vágta rá hirtelen Soulness. –Most pedig ha megengedik… - Lépett egyet, de tömeg visszanyomta.
- Állítólag a barátnője terhes?! Mikorra várják a babát?! Nem jelent ez óriási törést a G.O.D karrierjében?
- Törést? Ez a legnagyobb vicc amit életemben hallottam! –Nevetett fel Soulness, és legyintett egyet.
- A rajongók szerint hanyagolják őket! –Ez a mondat megint szíven ütötte a fiút.
- Igyekezni fogunk annak érdekében hogy kiengeszteljük őket… - Válaszolt Soulness, és megindult. –De ahhoz hogy ezt véghezvihessük az kell hogy elengedjenek minket… - Tört utat magának, és a többieknek.

- Ki a frontember? –Tartotta a diktafont elé egy férfi.
- Hogy ki? Fogalmam sincs! –Rántotta meg a vállát a gitáros.
- Nem tudja?
- A G.O.D-ban mindenki egyenrangú… nem irányít senki…
- Tehát nincs olyan ember aki rendesen összetartsa a csapatot… - Vonta le következtetést az ismeretlen.
- Nem, nem ezt mondtam! Hanem… -Soulness magyarázkodni akart, de újabb kérdések halmaza öntötte el.
- Mióta vannak együtt a mennyasszonyával?
- Igaz hogy a barátnője magyar?
- Miért költözött ide Svédországba?
- Törvényesen is össze akarnak házasodni?
- Mit szólnak ahhoz többiek hogy a legfiatalabb tag kezdett leghamarabb a családalapításba?!
A gitárosra ömlöttek a kérdések, akárcsak egy vízesés az alatti simuló kőre. A végén elege lett, zöld szemei feltöltődtek méreggel, és elüvöltötte magát.
- Mondják maguk normálisak ?! Miket kérdeznek?! Olyan értelmetlen dolgok, mintha nem tudnának rájuk maguk is választ találni!?

A kijáratnál kínos csönd keletkezett. Mindenki a gitárost nézte, aki kitörése után sóhajtott egy mélyet visszaengedte kezeit a lába mellé, és könyörgő zöld szemekkel az újságírókra nézett.
- Valami értelmes kérdést ha lehetne… - Suttogta. –Olyan nagy kérés ez önöktől? – Nem is számított rá, hogy egy teljesen értelmes kérdés rebben fel a levegőbe.
-A barátnője állítólag egy rajongó volt… Nem féltékenyek rá a többiek? Mit szóltak a tagok a különös párválasztásnak?
- Egy koncerten ismerkedtek meg igaz? Hogyan?
- Hogyan viseli barátnője a fellépéseket, amikor távol vannak egymástól?
- Más sztár óva inti magát attól hogy egy rajongóval járjon… A házasságot meg egyszerűen őrültségnek tartja… Miért az ellenkező utat választotta?
Soulness felemelte a kezét, mire a tömeg elhalkult. Körülnézett. Már nem csak újságírók hemzsegtek G.O.D körül hanem hazai sikoltozó tini lányok hada is itt tanyázott. A fiú nem tudta megállapítani hogyan tudtak ilyen gyorsan beszerezni egy képet vagy egy újságot az együttesről, de ott voltak színes képekkel a kezükben egy alkoholos filccel.

- Igen rajongó volt… És még most is az… - Kezdte el lassan tagoltan, mire néhány helyen tollsercegés hallatszott. -A többi rajongó nem hiszem hogy féltékeny lenne rá… persze lehetséges… A tagok az elején nem igazán örültek, ennek a nem mindennapi párválasztásnak de megszokták, és elfogadták a lányt… Ez a lényeg… Nem nekik kell vele együtt élni… - Mosolyodott el, közben újabb fényképek készültek. – Pletyka igaz, tényleg egy koncerten ismerkedtünk össze, vagyis utána egy buli alkalmával… De erről túl személyes lenne beszámolnom… - Folytatta. – Nos, mostanában sokat vagyok távol, ezentúl még többet leszek. Általában ha otthon vagyok akkor sem mindig vele foglalkozom, és komolyan restellem hogy néha nem tudom magam klónozni… Nem szeretem ha magányosnak, elhanyagoltnak érzi magát mellettem mert én tényleg őszintén szeretem őt… És nemsokára meg is fog érkezni szerelmünk bizonyítéka… - Bólintott büszkén. – A következő kérdésre az lenne a válaszom hogy a rajongó is egy ember… Hogy szeret minket az egy dolog, sőt az is valószínű hogy csak azért szeret mert kiemelkedünk valamiben. A sztároknak pedig sokkal több problémájuk van szerintem mint egy átlag embernek. Nem állítom hogy tetemesen több, de azért bonyolultabb… Szóval visszatérve, én nem vagyok tökéletes… És a kapcsolatunk elején voltak kisebb zűrök: bátortalanság, félénkség… Aztán ez lassan feloldódott és elfogadta hogy én is ember vagyok. De némely helyzetekben elkel a rajongása… - Tette hozzá megfontoltan, majd megindult, az újságírók pedig utat engedtek neki és a többieknek is.
A tagok meglepve néztek körül, miközben szorosan követték Soulnesst. A gitáros megköszönte a figyelmet és megszaporázta a lépteit, nehogy a csorda meggondolja magát, és utánuk menjen.
- Bámulatos… - Nézett rá csodálattal Laus, mikor már a harmadik utcát is elhagyták. Útjukat néhány tinédzser sikoltozása egy kisebb tömeg követte. –Hogy csináltad?
- Mit? –Nézett vissza a gitáros, mintha a tömeget nem is látná.
- Hát hogy elintézted az újságírókat… - Áradozott tovább a dobos. –Azt hittem ott ragadunk, erre még utat is nyitnak neked, hogy leléphetsz…
- Meg kapták amit akartak, lesz miről cikkezni holnap…
- Gondolom megírják a verekedést…
- Ha máshol nem a címlapon fog szerepelni a dolog… Ahogy én Friolt ismerem, azt mondja hogy a fejéhez fogtam egy fegyvert, na meg hogy én támadtam meg… - Morogta gondterhelten Soulness majd felcsillant a szeme. –De mi lenne ha mással szerepelnénk a címlapon?
- Milyen agyament sötét gondolat hagyott nyomot a fejedbe? –Kopogtatta meg a fiú fejét Micha.
- Mi lenne ha akkorát robbantanánk a koncerten hogy arról bűn lenne nem írni…? –Bizakodott tovább Soulness.
- Friol nagyon fejbe vághatta… -Rázta meg a fejét Moila. –Napok óta nem gyakoroltunk!
- Hát akkor most fogunk! – Soulness idegesen belenyúlt a zsebébe, és kihúzott három papírfecnit, amin macskakaparások sokasága ült. Odanyújtotta Lausnak, aki csodálkozva nézte a lapokat, közben a többiek is követték.
- Ezek … Ezek…
- Az egyik oldalán a szöveg a másikon pedig a kotta… - Emelte fel büszkén a fejét Soulness. Egy pillanatra úgy látszott minden rendben van, de a tagoknak elsötétült az arca, és Micha pesszimisztikus pillantással nézett fel Soulnessre. A gitárosnak elillant a hirtelen felindultságból szerzett öröme, nem értette miért nem gyakorolhatnának most?

- Megbolondultál? Ezeket nem most kellett volna odaadnod hanem hetekkel ezelőtt…
- Mára lettem kész vele!
- Ugye nem akarod hogy ezeket játsszuk a koncerten? –Húzta fel a szemöldökét Laus.
Soulness rápillantott, zöld szemeiből tompult csillogás tört elő, és elmosolyodott, majd bólintott egy nagyot. Arca kipirult, úgy nézett ki mint aki most találja ki első őrült ötletét.
- Meg tudjuk csinálni! - Kezdte el bizonygatni a többieknek mint egy kisgyerek, azok pedig hitetlenül követték minden lépését. –Ha most gyakorolnánk hatig, akkor tökéletesen kész lennénk… És a koncerten a lábatok alatt lenne a kotta… Lemásoljuk most gyorsan… - Megállt, farkasszemet nézett a tagokkal, majd határozottan fojtatta. –A régebbi számainkat mindenki hallotta… De ha kevernénk bele teljesen újakat, eléggé figyelemfelkeltő lenne… - Egy kis izgalom nektek sem árt!
- De ennyi? –Kérdezett vissza Krisma. – Én már ehhez öreg vagyok… Te könnyen beszélsz…
- Ez nem így van Krisma… Nekem is van otthon családom, barátnőm, és én is szívesebben lennék vele… Viszont… - Lehajtotta a fejét, engedte hogy fürjei felfogják halk vallomásának hangját. - Nekem még mindig a zene az életem… Mellette… nekem hiányzik a zene… És bár majdnem felnőttünk, szerintem nektek is szükségetek van rá… Lehet hogy jobban mint nekem… - Suttogta halkan tovább, a többiek pedig megrökönyödve hallgatták. –Zene nélkül úgy érzem nincs életem, kénytelen vagyok lélegezni, kénytelen vagyok bármit is érezni, és éreztetni… tehát pórbáljuk meg ha másért nem az én kedvemért… mert én még hiszek ebben… - Nézett szomorkás kérlelő pillantással a többiekre.

Micha volt az első aki feladta a visszautasító pillantások tartását. Nézte Soulnesst ahogyan a fiú egyedül is de kiáll az igazáért, elválva tőlük áll a másik oldalon, és próbálja őket meggyőzni hogy van értelme az új számokat gyakorolni. Gyönyörködve figyelte a gitáros minden apró lépését, ében hajszálai mozzanatát és mikor Soulness feladva lehajtotta a fejét, úgy törte át a forróság a szívén húzódó vékony jégtakarót mint a víztükröt a nap fénye. Odasétált barátja mellé, és megrázta a fejét. Egyáltalán nem hitt benne, de az esze teljesen mást súgott mint a szíve, ezért is ment oda Soulnesshez. A gitáros ránézett, és hálásan elmosolyodott, majd a többiek tekintetét keresték mind a ketten. Olyanok voltak mint két testvér. Az utolsó percig kiálltak egymásért.
- Fenébe is… - Adta be derekát a következő percben Laus, finoman fejbe vágta Soulnesst, de melléjük állt. –Reggel még azon vitázok vele hogy milyen görcsös, most meg az egyik legnagyobb örültségét utasítsam vissza? –Vette karja alá Soulnesst, és öklével megdörzsölte a fiú fejét.
- De ha besülünk az elkövetkezendő öt évi sörünket te fizeted Soulness! –Kötötte ki Moila, mire Krisma rábólintott. Soulness odanyújtotta a kezét, és kezet ráztak.
- Majd meglátjuk kinek lesz igaza! –Kacsintott, majd hirtelen összecsapta a kezét. –Akkor hajrá!
Laus soha nem látott ennyi elszántságot Soulnessben. A fiú majd felrobbant az akarattól, és szinte megrohamozták a Moila lakásában kialakított csöppnyi kis stúdiót. Az ugyan kérdéses volt hogy ki vállalja fel az énekes szerepét, de némi unszolás és egy kis ragasztó segítségével sikerült Soulnesst és a mikrofont elválaszthatatlan társsá avatni. Megállás nélkül gyakoroltak, Soulness, ha egy kicsit is lankadt a csapat kedve valami hülyeséggel mindig felpörgette a társaságot. Késő délutánig folyt a zenélés, és szinte bizonyossá vált hogy Moila elveszíti a fogadást. Soha nem látott erők és hangok szabadultak fel azon az egy délutánon. A fiúkról már csöpögött az izzadság mikor négy óra körül végre befejezték a gyakorlást. Soulness elégedetten omlott le a földre, úgy érezte az összes izmát megdolgoztatta. Égett a torka a sok énekléstől, és még mindig nem volt biztos benne hogy helyes e pont őt kiállítani a színpad elejére. Vizes fejét, és hátát lehűtötte a hideg padló, és ha nem érzi Micha közelségét a következő pillanatban már biztosan aludt volna.

- Nagyon kitettél magadért… - Ült le a férfi egy törölközővel a nyakában. –Nem hittem hogy végig tudod majd csinálni a gyakorlást, de kellemesen csalódtam benned… Mint mindig…
- Miről beszélsz? –Nézett rá kimerülten a gitáros, nem volt kedve utánakeresni agyában Micha szavainak.
- Nagyszerű srác vagy! –Mosolyodott el elismerően a billentyűs, egyre növelve Soulness büszkeségének mutatóját. –Ma este pedig nagyszerű koncertünk lesz…
- Az már biztos! –Ismerte el Soulness. –Utána pedig beugrok egy szaunába, mert szétrobbanok a feszültségtől! –Sóhajtotta majd felült. Körülnézett. Az összes tag kimerült volt, saját magát is beleértve.
- Valami gond van? –Érdeklődött Micha őszinte kíváncsisággal és aggodalommal.
- Áh semmi, csak Mia magányos és ezért ide akarja költöztetni az ünnepekre a barátnőit… Nekem meg most perpillanat más sem hiányzik csak egy csomó csicsergő felnőtt éveit kezdő lánybanda… De én meg értem hogy egyedül van. Bizonyára ő sem gondolta hogy ennyit leszek távol tőle…
- De hisz egy ideje minden estédet otthon töltöd… - Vetette fel a férfi, mire Soulness megrázta a fejét.
- Lehet hogy otthon de nem vele! Amiket Laus kezébe nyomtam dalszövegek nem csak egy éjszakának az eredményei… Hosszas óráknak, és napoknak a gyümölcsei… Tökéletes dalokat szeretnék, azt akarom hogy Mia büszke legyen arra hogy milyen férje van… Hogy megállítsák az utcán és megdicsérjék hogy nem választott rosszul…
- Tehát még mindig bizonytalan vagy a házassággal kapcsolatban. – Következtetett a szőke barátja és megborzolta Soulness nyirkos tincseit. – Soulness… Ha ez a lány téged nem szeretne már régen ott hagyott volna! Meg tehette volna mert adtál neki okot… De nem tette mert vonzódik hozzád. És lám alig 3 hét és férj és feleség lesztek… Ez így gyönyörű! –Vallotta be Micha. – Mindenki erről álmodik és te már a kezedben érezheted a boldog és biztos családot.

Soulness sápadt arcára komorság és gondolkodás ült ki. Lebiggyesztette vérpiros száját és elmélkedő szemeit a hasára vetette.
- Arra gondoltam… Hogy mi van ha esetleg mégis… Megbánta… Csak azért nem akar szólni, mert ő is tudja hogy beteg vagyok. – Szögezte Michának az aggályokat. - És csak azért marad velem hogy addig boldog legyek amíg élek, aztán mikor elporladok, csak akkor kezdi keresni az igazi szerelmet… De mi van ha még sokáig húzom? Mi van ha feltartóztatom őt a keresésben?
- Te nem vagy normális… Hogy nem bízhatsz ennyire magadban, mikor halmozod a sikereket?! –Térdelt le hozzá Micha és megfogta Soulness gyenge vállait. A két férfi homlok egymásnak ütközött, a két komoly tekintet összekapcsolódott.
- Tudod… Elbizonytalanodtam. Mia még túl fiatal ahhoz hogy elvegyem…
- De eljegyezted!
- Fogalmam sincs miért! –Bökte ki Soulness. –Szeretem, halálosan szerelmes vagyok belé, azt akarom hogy ízig vérig az enyém legyen, de félek hogy ő erről teljesen másként vélekedik, csak nem szól. Ez a gondolat komolyan felzaklat! Úgy érzem most hogy hibát követek el ha csak egy kis ideig is de magamhoz láncolom… Ő hordja ki a gyereket, ő szenved azért mert én megbolondultam!
- Soulness Miának örömet okoz ha téged boldognak lát… - Mosolyodott el Micha. –Mit gondolsz miért áll ki melletted? Miért ment bele hogy a feleséged legyen? Mert neki is kellesz ő is szeret, ő sem akar elhagyni, és nem sokára megérkezik a szerelmetek igazának bizonyítéka. Tatjána valószínűleg felőrli azt a maradék távolságot is amit ő okozott, és amiért neked most vissza kell fognod magad! Gondold el mikor az öledben alusznak el mind a ketten… Ott lesz a karjaidban a családod, az egyik kezedben a gyermeked a másikban pedig Mia…

- Akkor azt mondod, hogy én vagyok a hülye? –Nézett fel reménykedve a gitáros.
- Igen, semmi félni valód nincsen. Miánál jobb feleség nincs a földön. Nem érzed mennyire szeret?
- De… Csak attól tartok hogy én ezt csak beképzelem magamnak…
- Nem Soulness.. Amikor együtt látlak titeket Mia szárnyal, virágzik. És nem csak a kapcsolatotok elején, hanem mind máig is kapott tőled egy vonzerőt ami még a legrosszabb kedvű embert is mosolyra deríti. Attól boldog hogy érzi a jelenléted, attól tud lépkedni hogy fogod a kezét! És a te gondterhelt arcod is másként fest ha körbeugrál… Valahogyan… Oldottabb vagy, és kedvesebb… Nem az a pesszimisztikus fickó mint most.
- Köszönöm Micha… - Húzta el a száját a gitáros, valahol viszont örült hogy barátja őszinte vele.
- Ami azt illeti lehetne valamivel jobb kedved is…
- Fáradt vagyok… - Morogta Soulness és felállt. –Azt hiszem el megyek egy kicsit. A koncert kilenckor kezdődik tehát hétkor találkozunk a hátsó bejáratnál! –Ásított egyet és az ajtó felé vette az irányt. –Szerintem mindenki aludjon egy fél órát, mert le fogunk hullani a színpadról, a látványtechnika meg nem a mi gondunk… - Jegyezte meg fáradtan mire a G.O.D részéről kisebb hahotázás tört ki.
- El ne aludj! –Paskolta meg Laus a vállát. –Gyalog akarsz hazamenni?
- Nem fogok… - Biztosította Soulness. –Igen…
- Hívjunk inkább egy taxit… - Mondta Moila. –És akkor a többiek is hazamehetnének… De ha akarod itt is maradhatsz én szívesen látlak… -Tette hozzá kedvesen, mire a hollóhajú fiú megrázta a fejét.
- Nem, köszönöm nem… - Ismételte és kivette a mobilját. – De a taxis ötletet megfogadom! –Mosolyodott el, közben pedig felhívta az egyik állomást.