A "" kifejezés eredménye:

Sötétség leple alatt,
boszorkányok varázsolnak.
Vérszemükkel bűntetnek,
elszívják a lelkedet...

A szívedben ég a tűz,
Egy érzés mely egyre csak űz,
Láthatatlan kapocs, ami hozzá fűz,
Korlátok, amit a csönd betűz,
Hiányában lehetetlenülsz ...

Két fiú közeledett: András és Zoli. Nyílt titok volt, hogy András a leghelyesebb, legizmosabb, legmenőbb és legbeképzeltebb srác az egész suliban. Virág iszonyodott tőle, nem bírta a társaságát és menekült, ha meglátta. Nem akart egy ilyen minden - kislány - bálványa fiú társaságában megfordulni...

- Nem értitek? – csendült lemondóan Muriel néni hangja. – Nem fogjátok fel mit jelent, hogy minden egyes elnyelt lélek után kijön valami a dementorból? Egyetlen apró érzés, a jóság egy picike szikrája, de valami mindig visszajön a lélekből, akármilyen romlott is volt az illető, akármilyen borzalmakat is vitt véghez életében. A jóság mindenkiben ott van, mindenkiben megvan az a valami, amitől többé válhat, amitől többé válhatna…

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam – kezdte, kissé zavartan, feszengve, mint akinek szokatlan, hogy udvariasan kell viselkednie egy egyszerű újságírónővel – Lev Mehlisz vagyok a Pravda főszerkesztője. Én vagyok ezért az interjúért a felelős. Remélem, tudja, hogy kivételes helyzetben van. Sztálin elvtárs biztonsága érdekében idáig egyetlen újságírót sem engedtünk a közelébe, még oroszokat sem. Remélem, megérti az aggodalmunkat, rengetegen akarnak az életére törni...

Van egy hely, hova sokat járok,
De ne kérdezd, mért!? mert én sem tudom,
Egyszerűen van és kész,
A szívem mindig visszanéz!

Volt egy álmom, s egy jó barátom,

Elolvasom »