Hajnali kincs

Koppan a kő,
Megdermed a víz,
Múlik az ősz,
S körülöttem egy hang kering.

Egy hang,mely lágyan susogja fülembe
’Édes, én szeretlek,
Kérlek ne félj tőlem...
Nélküled üres az életem.’

De nem tehetem,
Nem hihetek neki,
Az igazit keresem,
De szívem őt nem leli.

Vagy mégis hinnem kéne?
Hinnem lágy hangjának?
De, ha átver engem?
S a szavak ráfagynak ajkára?

Akkor mi lesz velem?
Az, hogy végem...
Nem bírom ki,ha még egyszer átver,
Szívemben bonyodalmat kever.

Adok neki egy esélyt,úgy érzem
Neki, a hangjának, s tengerkék szemének.
Azok a megnyugtató szavak kellenének
Amivel mindig elrabolja lelkem...

Azt hiszem: Szeretem!
Vele akarom leélni életem
Őt akarom látni minden reggel
S vele álmodni az összes éjjel!