A "" kifejezés eredménye:

Oly gyönyörű voltál,
Ezt mondták és elhitted.
Hófehér rózsaszál,
Minden elmúlik egyszer...

Ültem egyedül a sarokban,
Gondolataim itt a sorokban,
Ne keresd a sorok között.
Nézt, az élet elköltözött...

Csak álltam a kifagyott buszmegállóban a távolban kutya ugatott és nem tudtam hallok e még újra emberi hangot. Kiderengtem. Minden sivár volt sötét .. távolról a tó fényei villóztak. Kitettem a kezem. A hüvelyk ujjamat felfelé fordítottam és neki vágtam az útnak...

Sötét és kihalt az utca,
A szél a szemetet fujja,
Szívenben félelem, kétség,
Érzem, nem látlak soha többé...

Rövid ideig tartott.
A legmakacsabb felhőn át,
rám mosolygott a Nap.
A legkopaszabb fán is
levelek hajtottak...

Még gyermek voltam nem értettem,
Nagy szemekkel kíváncsian nézegettem,
Milyen dolgok is történek körülöttem...

- A Sötét Nagyúr nem tudja, hogy ti ismeritek a titkát – világosította fel őket Piton. - Azt sugalltam neki a jelentésem alkalmával, hogy Dumbledore túl éretlennek tartotta Pottert, hogy elmondja ezeket a tényeket, s helyette inkább engem avatott be. Mivel a jóslattal kapcsolatban a Nagyúr már rádöbbent, hogy Dumbledore nem mondott el nektek fontos dolgokat, minden szavam elhitte...

Ereje egyre jobban gyengült, nem is beszélve az egész testébe nyilalló fájdalomról. Arca eltorzult, szédülni kezdett a vérveszteségtől. Jason fájó szívvel elfordult a látványtól, hányingere lett. Val hirtelen kihúzta fogait a félájult Marc nyakából, és eleresztette. A fiú a földre rogyott. Szeme lecsukódott...

- A francba, megdöglött! – hőkölt vissza ijedten egy tizenhat év körüli fiú. Gyerekes hangja őszinte rémülettel adózott a rettenetes látványnak.
- Húzás innen! Mire vártok, barmok!? Azt hiszitek, én voltam? Különben is, nem látott senki! Nyomd már az a gázt, tökfej! – hisztériázott a bandavezér, főleg azután, hogy Szilárd, a jól kereső értelmiségi szülők féltett csemetéje csak másodjára tudta elindítani pörgő kerekű autóját...