Hazafelé

Sötét és kihalt az utca,
A szél a szemetet fujja,
Szívenben félelem, kétség,
Érzem, nem látlak soha többé...

A gyönyört megmutattad nekem,
Ezert drága árat kellet fizetnem...
Nagy hiba volt, mosz már tudom,
mert Neked büntudatot okoztam...

Az ész megszünt, a vágy hajtott,
A bocsánatkérést már hiába hajtom...
A büntetésem örök kárhozat,
Amiért életem értelmét bántottam...

Bort ittam de vizet prédikáltam,
A kezedet fogtam de a szíved akartam...
Többet adtál, mint amire vágytam,
Bajabn barát voltál, és szívem hajtórugója...

Sorsom szemedben előre láttam,
Nem maradt más: az utca magány...
Lábam egyre gyötörtebben szedem,
Mert elvesztettem szerelmem, s életem...


P. Tündének