Vámpírharc 2.

Marc felordított a fájdalomtól. Eközben Jason karját is elkapta a magasabbik vámpír, és élvezettel leste az eseményeket.
- Nekem is hagysz, Val?
Val elkezdte szívni a frissítő életelemet Marc testéből. Ha Marc és Justin azt hitte, ennél rosszabb már nem jöhet, hát nagyot tévedtek. Ellenkezőleg! Az igazi háború, ami az egész emberiségért folyik, még el sem kezdődött.

Ereje egyre jobban gyengült, nem is beszélve az egész testébe nyilalló fájdalomról. Arca eltorzult, szédülni kezdett a vérveszteségtől. Jason fájó szívvel elfordult a látványtól, hányingere lett. Val hirtelen kihúzta fogait a félájult Marc nyakából, és eleresztette. A fiú a földre rogyott. Szeme lecsukódott.
A két vámpír gyanakodva körülnézett, veszélyt és halál szagát sodorta feléjük a szél.

Ebben a pillanatban egy vámpír zuhant le az egyik tetőről, nem messze tőlük. Majd még egy. Mindkettő halottnak tűnt. Egyik teste pisztolygolyókkal volt tele. Másiknak egy nyíl szúrta át a szívét.
- Mi a franc? Mégse jöttetek egyedül?
Egy másik nyílvessző a magasabbik vámpírnak egyenesen a szívébe repült. Jason rémülten ugrott hátra, a vámpír pedig végleg holtan esett össze. Jasonnek fogalma sem volt róla, mi történik, ki segített nekik, vagy hogy nem-e ő is célpont. Nem akarta itt hagyni barátját. Nem érdekelte semmi. Úgy döntött, lesz ami lesz, itt marad vele. Elkeseredve melléguggolt, és ébresztgetni kezdte. De Marc nem mozdult. Val eközben a menekülésre összpontosított. Csettintett egyet ujjaival, és nyomtalanul felszívódott. Csak egy kis füstfelhő maradt utána.
Jason észre sem vette. Már rég elfelejtette Val-t. Marcot akarta meggyógyítani. Mindegy, milyen áron, csak visszafordítani a bonyolult folyamatot. Nem akarta elveszíteni őt is.

Kavarogtak benne az ellentétes érzések. Mi van, ha nem tehet érte semmit? Meg kell ölnie? Úgy, ahogy Robertával is megtette. Szegény! De ő már azelőtt meghalt. És ő nem tett semmit érte, pedig látta. Látta az egészet, és csak ott állt, megkövülten. Neki kellett volna meghalnia, nem Robertának! Miért? – vádolta magát. Most minden emlék visszatért Robertáról. Most, hiába volt fiú, elkapta a hév. A sírás fojtogatta, de erőt vett magán. Az idő vészesen telik.
Neszt hallott háta mögött. Három alak vált ki a sötétségből, majd egy erős fénysugárral találta szemben magát. Az utcai lámpa fénye hátulról érte az érkezőket, Jason nem látta, barátok vagy ellenségek közelednek. De aztán kitisztult a kép, és boldogan ugrott fel. Átölelte barátait.: Sandrát, Nicket és Bent.

- Azta! Hogy kerültetek ide? El se tudjátok képzelni, hogy örülök most nektek!
- Hallottuk, amikor arról beszéltetek, hogy vadászni akartok ma éjszaka. Nem akartunk hinni a fülünknek. Szóval a kíváncsiság hajtott. Képzeld útközben meg akartak állítani ketten ,de készültünk. – bökött a nyilára Ben.
-Mi tizet találtunk a tetőkön. Rohadt halkan cserkésztük be őket, mégis észrevettek, de azonnal lőttünk. Amelyik melletted volt, azt én kaptam el? Milyen voltam? – kérdezte büszkén Nick
- De hogy tudtad a sötétben?
Egy kicsit kotorászott a táskájában, és előhúzott valamit.
- Éjjellátó szemüveg. Bármit meg tudok szerezni.
– Egyedül errefelé hallottunk hangokat, nem volt nehéz rátok találni. – mondta Sandra, és lehajolt Marchoz.
- Mi van vele?
- Hát, ez itt a probléma. Ugyanis megharapták.

- Ez most komoly? Tényleg azt láttam? – lepődött meg Ben.
- Sandra hisztérikusan felkiáltott. – Akkor most mihez kezdünk. Csináljátok vissza! Ne tegyétek ezt velem! Ti, és a hülye ötleteitek! Mindig valami életveszélyeset találtok ki, és most tessék! Megtörtént a baj. Hozd vissza az én Marcomat, Jason! Elegem van! Nem érdekel, hogy, de gyógyítsd meg, érted amit mondok? – Nekirontott, és ütni kezdte a mellkasát! –Szemét! Ez miattad van!
- Hé, higgadj már le! Ő ugyanúgy akarta, mint én! Te nem tudhatod, én min mentem keresztül!
Alig bírták elráncigálni a többiek a megvadult Sandrát.
- És az megnyugtat, hogy most az én barátom is vámpír lett?
- Valamit kitalálunk.
- Akkor azt ajánlom, gondolkozz gyorsan, mert ha elvesztem őt is, azt nem bocsátom meg!