A "" kifejezés eredménye:

Szarkalábas szerelem,
Életelen, szemtelen,
Ősszel érő románc,
Sírnak ásott harci sánc ...

Éjszaka van,
A hó puhán hullik,
Beborítja a tájat, a sebeket,
Fehérre festi ezt a rút világot,
Mintha ártatlanság és szeretet
Volna, de csak egyszerű jég az egész......

...Inkább minden perc fájjon örökké,
Minthogy az Élet ízét elvegye, s legyen övé!
Soha nem adom fel a harcot!
Küzdök mindig, akkor is ha örökre meghalok

- Hajnal előtt találtam rád, fél órával. Egy lakóház tetején feküdtél összegömbölyödve. Nem volt sok idő, úgyhogy gyorsan felkaptalak és visszahoztalak a kastélyba. Hála Dominicnek, még időben sikerült megtalálni. Beraktunk az ágyadba és nem is ébredtél fel. Mindent megpróbáltunk, hogy felébresszünk, de te csak mozdulatlanul feküdtél, még lélegezni is alig volt erőd. Nagyon aggódtunk, hogy végleg meghalsz, de Dominic azt mondta, hogy tud valami orvosságot és elment érte...

Portréálmú köddé vált a lét,
Minden páraárú maszk csupán,
S ezernyi kérdés válasza a tét ...

Nincs több könnyem
De sír helyettem az ég.
Nem ment könnyen.
Dörögve sír száz sebén...

Mennyivel más lett volna minden, ha éppen rámérsz akkor… együtt sétáltunk volna a hófehér mesében, ahol így magányos hamupipőkeként táncoltam a hópelyhekkel… és hógolyóztunk volna… talán nevettünk volna, és kergetőztünk volna, mint a hópihék a lámpa alatt, és amikor elértél volna, átöleltük volna egymást, és boldog lettem volna először életemben…

Nézz rám!
Most én állok elötted,
Ez a valóság.
Bár lényem megkopott, de a szememben
Ott még a régi láng...