A "" kifejezés eredménye:

Hallgattam hogy dobban a szíved
Ritmust kalapált, ütemeset
És álomba ringatott
Csodáidba csábított...

A természet az én otthonom,
Csodás világom,
Melyben soha nincs hiányom.

Ilyen élet az, melyre lelkem vágy,
Egy Birodalomban szelíd Vár,
Mi kétséget soha...

Testvér, légy itt üdvözölve!
Ez az átkozottak földje.
Itt élhet bárki: az elhagyott,
Ki csalt, megcsalt vagy megcsalatott...

Az én Istenem többet nem festi önnön kezével az eget, hogy megvénült, fiatal lelkemet ihlettel árassza továbbra is. Elveszik minden, amiért szép volt a pillanatot szemlélni, és pusztulásnak indul a fantázia, a lét erőforrása, mert érdemtelenné válik rá az én életem...

Kijövök a házból. Könnycseppek mossák le a vért az arcomról. Meggyújtom a cigit. Leszívom. Nyugi. Nyugi. Nyugi. Végre. A nikotin hatni kezd. Mosoly terül szét az arcomon. Éjszaka van. Telihold. Nem Dani volt az első. Előtte volt valaki más, akibe beleszerettem igazán. Ő is meghalt. Elvágtam a torkát...

Akkor mit akarjak? Rájöttem: összhangot. Szeretnék egy olyan nőt magam mellé, aki nem akadályoz a dolgomban, de boldoggá teszi, ha gyengéd vagyok hozzá, és nem elvárásnak, hanem ajándéknak tekinti, ha foglalkozom vele. Talán ez az, ami nem a legfontosabb, de e nélkül mégse működhet a dolog...

Légtelen könnyedén
Úszkálok hontalan lázasan
A föld vak, az ég tejfehér
Minden ami volt, van immár véget ér
Haldokló vízcseppek könyörögnek
Hogy létüket nyerve...