Légtelen könnyedén
Úszkálok hontalan lázasan
A föld vak, az ég tejfehér
Minden ami volt, van immár véget ér
Haldokló vízcseppek könyörögnek
Hogy létüket nyerve egy kétperces örömnek
Sápataggá áztassák az utolsó színtelent,
A vak földet, a kókatag jelent.
Lehajtom a fejem, lenyomom a meleget
Vájúdik a szél tar kobakom felett
Fel-felvonyít, hidege torkon kapar
Anyám behúnyja szemét, a perc lépni akar
És lám a süket csöndben felduruzsol az eső
A föld szürcsöl, az ég rajta hever
S ezer hangyának lesz örök temető
A cseppek súlyától telt folyómeder.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
:flushed:
:flushed: