Légtelen könnyedén
Úszkálok hontalan lázasan
A föld vak, az ég tejfehér
Minden ami volt, van immár véget ér
Haldokló vízcseppek könyörögnek
Hogy létüket nyerve egy kétperces örömnek
Sápataggá áztassák az utolsó színtelent,
A vak földet, a kókatag jelent.
Lehajtom a fejem, lenyomom a meleget
Vájúdik a szél tar kobakom felett
Fel-felvonyít, hidege torkon kapar
Anyám behúnyja szemét, a perc lépni akar
És lám a süket csöndben felduruzsol az eső
A föld szürcsöl, az ég rajta hever
S ezer hangyának lesz örök temető
A cseppek súlyától telt folyómeder.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
:flushed:
:flushed: