Légtelen könnyedén
Úszkálok hontalan lázasan
A föld vak, az ég tejfehér
Minden ami volt, van immár véget ér
Haldokló vízcseppek könyörögnek
Hogy létüket nyerve egy kétperces örömnek
Sápataggá áztassák az utolsó színtelent,
A vak földet, a kókatag jelent.
Lehajtom a fejem, lenyomom a meleget
Vájúdik a szél tar kobakom felett
Fel-felvonyít, hidege torkon kapar
Anyám behúnyja szemét, a perc lépni akar
És lám a süket csöndben felduruzsol az eső
A föld szürcsöl, az ég rajta hever
S ezer hangyának lesz örök temető
A cseppek súlyától telt folyómeder.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Hozzászólások
:flushed:
:flushed: