Osztályrészem

A természet az én otthonom,
Csodás világom,
Melyben soha nincs hiányom.

Ilyen élet az, melyre lelkem vágy,
Egy Birodalomban szelíd Vár,
Mi kétséget soha nem hágy.

Álomvilágban él a lelkem,
S a képzelet határa kertem.
De hiába lengenek az üde képzetek,
Ha a valóságban ér a kikelet.


Még nem jött el az az Idő,
Az új Életet teremtő,
Mikor elszakadhat a zendülő.

Életem eddig nem a sajátom,
Hiszen más irányítása volt a barátom.
Mely, hogy milyen, majd meglátom.

Lelkem mélye, mely arra vár,
Hogy immár kibontakozhasson már,
Új utakra, ösvényekre téved,
S úgy akar élni, hogy a „Természetet véded”.