Nihil

Felkeltem, érzékelem. Rágyújtok, és oldalra nézek, megakad a szemem a szép szőke hajon.
Eszembe jut minden, az egész éjszaka. Nem volt rossz, mégis üres vagyok, semmit nem érzek. Kibontok egy sört. Meghallhatta, mert nyújtózni kezd, kinyitja a szemeit és elmosolyodik:
- Jó reggelt!
- Szia.
- Mindjárt öltözöm és megyek, jó?
- Persze. Kérsz egy kávét?
- Jól esne, köszönöm.
Kimegyek a konyhába, gépies mozdulatokkal felrakok egy kávét főni. Hallom, hogy jön utánam. Úgy fordulok, hogy háttal álljak neki, mégis érzem a tekintetét a hátamon. Új cigire gyújtok, a sörömből is van még, mindegy, csak beszélni ne kelljen. Gyűlölöm ezeket a reggeleket, ismerem a forgatókönyvet.
- Tessék a kávé.
- Köszönöm! Mikor látlak? Nem lehetne, hogy…
- Nem, tudod, hogy nem lehet. Nincs értelme.
- Honnan tudod, hogy nincs értelme, próbáltad már?
- Igen, próbáltam.
- De nem velem!
- Nem akarok veszekedni, fejezzük ezt be, kérlek! Ennyit ígértem, ennyit tudok adni!
- Tudom, de…
- Nincs de! Ennyi van, semmi több! A beszélgetésnek vége!

Ezután már nem szól hozzám, nem néz rám. Pár perc alatt elkészül és otthagy. Majd hív egy hét múlva, ahogy szokott. Sajnálom őt, de nem adhatom meg neki, amire annyira vágyik. Megérdemli, hogy boldog legyen, de velem sosem lenne az. Már nem vagyok dühös, csak csalódott.
Tekerek egy spanglit, hátradőlök a székemen és lassan, élvezettel fújom ki a füstöt. Az egyetlen állandó nő az életemben. A gondolatra elvigyorodom, hetek óta először.
Valahogy már semmi nem érdekel. Még a nők sem. Megszerzem őket, mert ezt várják tőlem.
Ezek a játékok pillanatnyi felüdülést jelentenek. De igazi örömöt nem hoznak, nem is hozhatnak, újat sem tudnak mutatni.
Egy könyv? Nem, most túlságosan leköti más a gondolataimat, nem fér ott el egy író és a világa. Séta? Kurva meleg van, inkább a hűvös szoba. Akkor marad a Need for Speed!
Fél óra múlva már vágom is sarokba a joyt, képtelen vagyok figyelni, csak egy dolog jár az eszemben. Ránézek a telefonomra, megint semmi. Az agyam már régen tudja, hogy esélytelen, mégis. Mindegy.

Enni kéne. Összedobok egy rántottát, más túl sokáig tart. Rágok-nyelek, rágok-nyelek. Ez is csak ösztön. Ösztönlény lettem. Nem, azok nem tekernek, én meg már a másodikat szívom. Mindjárt kezdődik a meccs, azzal is elmegy két óra ebből a tetves napból! Egy sörrel és két góllal lettem gazdagabb. Nem sok, tudom, de ez van, több alkoholra nincs már kapacitásom.
Csörög a telefonom, hirtelen egy kis élet szalad belém, de megint csak csalódnom kell. De legalább az estém és éjszakám mozgalmasnak ígérkezik:
- Szia! Otthon vagy?
- Igen, néztem a meccset.
- Átugranék, ha neked is jó!
- Persze, gyere csak, várlak!
Míg várok rá, lezuhanyzom, elszívok egy cigit. Meg is érkezik, nem vesztegetjük az időnket.
Megkap tőlem mindent, amire vágyik, és ő is örömmel kényeztet engem. Hosszú szeretkezés után gyorsan jön az álom.
Felkeltem, érzékelem. Rágyújtok és oldalra nézek, megakad a szemem a hosszú, fekete hajon…