A "" kifejezés eredménye:

Ez a vonat is befutott.
Arra a vágányra ami soha
nem fog kitörlődni az emlékezetemből.
Ez az a hely,ahol utoljára látlak,
ahol egymástól hűvös csókunk elválaszt...

Dalolt már neked a tollpihe hó?
Simogatott valaha rideg szó?
Ismered a tűz táncát?
Ahogy lobogássá fűzi vörös láncát? ...

Emlékszem, még régen, két karodba bújva, édesen.
Nem érdekellt más, csak te, csak te kedvesem.
Elrabolt a nyár veled együtt, egy hosszú éjjelen...

Hova tűnik a fény?
A fény, mely a szívnek lángjából csap szét,
A fény, mely átjárja az embert, beragyogja testét...

Nem érzed a fájdalmam, melyet mosoly rejt el,
S szenvedésem, mikor szívem küzd az érzésekkel,
Nem érzed fájó, igaz könnyeim bánatát,
S lelkem örökös, kínzó fájdalmát,
Nem...

Szívembe tapos a mezítlábas este,
Nélküled üres az ágy,
Csókod elmosódott vágy...

Az idő folyik, mint a víz,
s lassú folyama átmossa a szív
minden rejtett zugát.

Néhány emléket elmos,
néhányat meghagy most,
az örök emlékek polcára sodorja......

Mélázásomból a dementorok közeledése rázott fel. Még utoljára ránéztem arra a képre, amin Peter volt annak a fiúnak a vállán, és minden kétségem elszállt. Elszántam magam mindenre.
Ekkor a dementorok kinyitották az ajtót, és bejöttek. Akkor már kutyaként elindultam feléjük. Láttam, hogy hitetlenkedve lebegnek körbe-körbe a cellában, de én már ezzel mit se törődve óvatos léptekkel kiosontam mellettük...