Ramiel adatai

Éjszaka felébredek, hív az éj.
A szívemben kihunyt már a fény.
Felkelek, és elindulok utolsó utamon,
Érzem, a végén vár rám a nyugalom...

Egy férfi megy el mellettem, megdöbbenéssel és undorral az arcán mér végig. Képzelem, milyen látványt nyújthatok. Egy fiatal lány, lucskos barna haja a szemébe lóg, bőrig ázva, két papírlapot szorongatva tántorog az utcán. Megáll egy pillanatra, rám néz, mintha szólni akarna… de aztán vállat von és továbbmegy. Én is ezt teszem. Vonszolom magam tovább...

Zokogva hanyatlok a koporsómra rá
Körülöttem elnyel mindent a homály.
Halkan motyogom: bocsássatok meg...
Bárcsak... de nem, már semmit sem tehetek...

Értem szólnak a harangok,

Miattam sok sírást hallok.

Értem feketék most a ruhák

Miattam szólnak gyászmelódiák...

Zokogva fekszem elterülve a földön,
Halvány fényt látok angyalom fölött.
- Nem megmondtam, hogy a Halál késik?!
Miért döfted magadba a tőrt mégis?! ...

Tükürbe néztem
S ismeretlen arc nézett vissza rám
Hallani véltem
Ahogy az éj csendje vállamra száll...

Megtört a pille lelke régen
Nem szárnyal már fenn az égen.
Mert lenn szenved a mélyben
A lelke fojtó sötétjében...