Valamikor régen

Valamikor régen, valahol messze,
Egy lány sirdogált keseregve.
Búját próbálta valahogy enyhíteni,
De hiába, a szív nehezen bír feledni.
Az ész tudta mit kell tenni,
De ha a szív szeret, nehéz ellenkezni.
A fiú nem volt se jó, se szép,
A lány szemében viszont maga a tökély.
Ha egy aprócska dolog mégis megfog benne,
Minden megváltozik, ezt elhiheted.
Életed perceit neki áldozod,
Feléje fog szállni minden kis sóhajod.
Ő az, akiért mindent megtennél,
Akiért a világ végére is elmennél.
Ő nagyképűen és könnyen lemond rólad,
S hiába kéred, már más kezét szorítja.
Ekkor csak egyetlen könnycseppet ejtesz érte,
Mert ha látja, hogy sírsz, csak magában nevetne.
A párnádra borulsz mikor hazaérsz,
Ott sírod ki magad, s kérded: -Miért??
Életedet neki ajándékoznád,
De tudod a boldogság valahol máshol vár rád.
Döntésre jutott a megsebzett szív,
El kell feledni, csakis ez segít.
Felnézett az égre, a csillagos égre,
A srác nevét kiáltotta a sötét éjbe.
Elfelejti őt mostmár mindörökre,
Hisz ha szíve tovább várna, végleg összetörne.