Te nem akarod, hát
én sem akarom már,
A szívedben nem ég
a tűz, s már nem fáj,
hogy hamuvá lett minden.
Te nem hitted az álmot-
nekem sem kell,
A valóságot szeretnéd?-
akkor ébressz fel,
mert megbabonázott a varázs.
Te nem nyújtottad-
én sem adom kezem,
Bárhogy szeretném
nem múlik oly könnyen
szívemből az érzés.
Mégis egyedül méssz az
úton- már falevél borítja,
Nem fordulhatsz vissza-
elmúlt jövő fájdalma szorítja
jéghideg szívedet.
Nem adom kezem-
bár te nyújtanád felém,
Melegségre vágynál
a kétségek éjjelén,
s visszaforgatnád az idő kerekét.
Késő. Szívedben hiába
a szerelem tüze ég,
az álmokat elvitte
már- el a messzeség.
Fáj, hogy hamuvá lett minden.
2003.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...