Üres vagyok

Kedves, hozzám se érj.
Nem kell. Kongok.
Nincs nagy baj, ne félj.
Üres vagyok.

Üres vagyok, mint törött
Szívnek súgott néma sóhaj.
Mint mikor az érzés fölött
Hangot már senki nem hall.

Üres vagyok; nem számít már.
Üresen az élet is szép
És boldog mert sokat nem vár.
Nincs, miben csalódjon az ész.

Való, tompábbá vált a hang
Így üresen. De fájdalmat
Sem kondít bennem a harang,
Mert nem lengeti mozdulat.

Üres vagyok, mint téli
Éjen az ezüst ködharmat,
Mint mikor egy néma néni
A vonatsínen tovabaktat.

Üres vagyok, mint mikor
Kontár költő jómagam
Sántácska rímeket tákol.
Üres vagyok. Selejt tollam.

Üres vagyok, mint őszi
Délben a gyenge napsugár,
Mint mikor a semmi őrzi
A régholt vágyat: Sohamár.

Üres vagyok, mint néma
Éjen a Gellérthegy szélén
Istenhez rebegett ima
Egy lezárt kilátó mélyén.

Üres vagyok, mint barna
Szemek sosem valló tükre,
Mint mikor a Duna partja
A hullámot zúzza tönkre.

Kedves, hozzám se érj.
Nem kell. Kongok.
Nincs nagy baj, ne félj.
Üres vagyok.