Kimondtuk az utolsó szavakat,
Megkaptam a végső csókot
És az volt az utolsó mozdulat,
Mikor az ajtóból visszahúzott.
,,Ne menj még! Én most látlak utolszor!’’
Csak mosolyogtam kedvesen.
,,Kezem között tartottalak sokszor,
Legyen ez a pillanat végtelen!’’
Rajtam kabát volt, ő félmeztelen
Állt ott a cúgos konyhában.
Látszott légzésünk a decemberben
És minden benne volt e párában,
Mely szállt már, növelve a vak ködöt.
Ott volt a vágyunk, ott volt a vér,
A szenvedély is messze röpködött.
Hideg volt. Látszott mellén egy kék ér.
Magam mögött az ajtót behúztam,
Hallottam, hogy kattan a zár.
A gangon a lépcső felé indultam.
Rám nézett még. Tudta, vissaz hiába vár.
Az ablakon lendült a függöny.
Láttam amint csak elfordul,
De arcára tűnt a hamis közöny.
Kint éreztem: nem búcsúztunk el rútul.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?