Deliciae meae ajtajában

Kimondtuk az utolsó szavakat,
Megkaptam a végső csókot
És az volt az utolsó mozdulat,
Mikor az ajtóból visszahúzott.

,,Ne menj még! Én most látlak utolszor!’’
Csak mosolyogtam kedvesen.
,,Kezem között tartottalak sokszor,
Legyen ez a pillanat végtelen!’’

Rajtam kabát volt, ő félmeztelen
Állt ott a cúgos konyhában.
Látszott légzésünk a decemberben
És minden benne volt e párában,

Mely szállt már, növelve a vak ködöt.
Ott volt a vágyunk, ott volt a vér,
A szenvedély is messze röpködött.
Hideg volt. Látszott mellén egy kék ér.

Magam mögött az ajtót behúztam,
Hallottam, hogy kattan a zár.
A gangon a lépcső felé indultam.
Rám nézett még. Tudta, vissaz hiába vár.

Az ablakon lendült a függöny.
Láttam amint csak elfordul,
De arcára tűnt a hamis közöny.
Kint éreztem: nem búcsúztunk el rútul.