A "" kifejezés eredménye:

Havazik. Szeretem a hóesést. Egyes emberek szerint mikor esik a hó, az angyalok fent a mennyországban, megrázzák a párnáikat. Mindenki siet, menekül valami fedett helyre, buszmegállókba, aluljárókba, akár a föld alá is. Sose tudták értékelni, amit az Isten adott nekik. Nem szeretem az aluljárókat, sok ember kis helyen összezsúfolva, összenyomva, tömegbe. Étel és vizelet szag keveredik a levegőben, gyomorforgató párosítás...

Azt mondják, mi nem szeretünk. Képesek azt állítani, hogy szív nélküli lények vagyunk, és önzőn elveszük azt, amit akarunk. Így tartotta a régi kor, s nem tudom, hogy a mostani mit gondol. Őrültnek tart, átnéz rajtam, mert olyanban hiszek, amiben ők képtelenek.
Hiszek a szerelembe, a boldogságba, abba hogy mindenki megérdemli az élet ezernyi szépségét. Látniuk kéne az embereknek mindazt, amit nekem...

A fájdalom formálta örökös kínnal, és e szenvedés megörökölt hószín hajzuhatagban pecsételődik rá, s szemei az idő múlásával a teljes űr sötétségébe fordult, hogy még jobban tükrözze lelke tört darabjainak elhullott megégett részeit. A céljához igen közel ért, már ott állt a szélén. Mezítelen talpai durva kis kövek halmazán állt, hol apró vörös nyomokat hagyott maga után. Hogy majd egy esőt követően tűnjön el, az is ami megmarad belőle…

Szerelemet érzek egy srác iránt,
kinek barátnője vagyon már.

Én ugy érzem szeretem öt,
de nem tudom mit gondol e felöl...

Beszaladt az épületbe. Álmomban a baloldali teremből jöttünk ki. Elindult a szoba felé. Az ajtó nagyot nyikordulva nyílt ki. Bent viszont egészen mást talált, mint amire számított. A szobát átjárta az a dohos szag, ami a több éve érintetlen házakban található. A tárgyakat annyira beborította a por és a pókháló, hogy kivehetetlenné lett mi is van a teremben. Ebbe az is belesegített, hogy olyan sötétség volt a teremben, mintha legalább hat méterrel lettek volna a föld alatt. Tünde, miután...

Szeretlek és azt hiszem csak ennyi,
de most úgy érzem mégis el kell engedni ...

Ma van anyáknapja,
Az édesanyák napja.
A gyerekek örülnek e napnak,
Mert ajándékot készítettek édesanyjuknak...

...Deliciae meae, mondd csak,
A szemem színe, szám selyme
Elmédben meg meddig marad?
Vagy már nincs máshogy, mint veszve?

A szomszéd szobában üres
Fenyőfa áll kissé ferdén.
Még összes tüskéje zöldes
És ágait lengén felém...

Homályba vész a múlt,
Mintha nem is én lettem volna,
Ki a hibáiból sosem tanult,
S ez lett a vége...