Nélküled

Hitemben emléked rég tovaszállt,
De szívemben érzem a szerelem tavaszát.
Ha újra látlak, tekinteted megdermeszt
És a fájdalmas érzés irántad nem ereszt.

Csak még egyszer ölelj át, utoljára
Hadd’ érezzem a bőröd illatát egy éjszakára
Nézz mélyen, szerelmesen a szemembe
S csókolj, ahogy még sosem csókoltál életedbe’!

Éjszaka álmomban felkutattalak
S erősen magamhoz szorítottalak
De az ébredés kínzó gyötrelmétől
Csak a könnyek hullottak a szememből.

Te nem voltál sehol, s én is elvesztem
Csak most értem mi az a kincs, mit elveszítettem.
Minden, mi egykor az életet jelentette
Egyszer csak eltűnt, s csak a szenvedés maradt helyette.

Nem maradt mára már semmi belőle:
Egy üres képkeret, egy elküldetlen levél mellette
Kimondatlan szavak és érzelmek,
Be nem teljesült, tiszta szerelmek.

Nélküled behunyt szemmel járok,
Csak a sötétben tapogatózok
Nincs fény a sötétség végén
Nincs segítség a szakadék szélén.