Fenyő

A szomszéd szobában üres
Fenyőfa áll kissé ferdén.
Még összes tüskéje zöldes
És ágait lengén felém

Nyújtogatja. De hiába,
Nekem nem válik érdekké
A számomra elavult, ócska,
Sőt terhes szokás, hogy széppé

A halott fát dísszel tegyem.
Senki más sem nyúl hozzá már.
Csak áll. A házban egyetlen
Tanúja a napnak. Ne várj

Szebb jövőt minálunk, fenyő!
Mi nem kértünk, más hozott el.
Látod, nem vagy ide illő,
És egyedül, árván múlsz majd el.