Nincs máshogy, mint veszve?

Mondd csak Kincsem, még hiányzom?
Emlékszel a kis hajtincsre
Mely hullámzik mikor alszom
Arcom előtt? És szememre?

Mikor az ágyra simítod
Habfehér lepedőd, mikor
A vánkost rázza két karod,
Ha késő éjen éjfélkor

Meztelen testtel az ágyba
Siklasz és lehunyod szemed...
Beleszősz a gondolatba
Melyet elméd vadul kerget?

Mikor az ágyad hűvöse
Ölel vágysz-e lángolón vad
Testem langy érintésére?
Mikor elér a naphunyat

És egyedül búcsúztatod,
Mikor a rézsút fénysugár
Útjában csak por kavarog,
Vagy egy tévedt, árva madár

Nevemet ejti ki csőrén -
Felsejlik csalfa mosolyom
Mit viseltem, mikor pőrén
Nyújtóztam lengén az ágyon

És már lassan, kényelmesen
Gyöngy derekam átölelted?
Néha néma, vak éjeken
Mondd, megjelenek előtted

Mint tűnő ábránd, néma vágy,
Mint volt-emlék, mint "semmi több"?
Ilyenkor kitaszít az ágy
És várod, hogy mikor jövök?

Deliciae meae, mondd csak,
A szemem színe, szám selyme
Elmédben meg meddig marad?
Vagy már nincs máshogy, mint veszve?