A szívnek nincsen hangja

A szívnek nincsen hangja,
Néha mégis megdobban,
S valakinek magát odaadja,
Kiért belül forró láng lobban.

A szívnek nincsen hangja,
De hallod a suttogását,
Hogy tőled valaki ellopja,
A lelked egyetlen társát.

Szívnek nincsen hangja,
De hallgasd, vígan dalol,
Már nem vagy a gonosz rabja,
Kimásztál a magány alól.

A szívnek nincsen hangja,
De szenved és könnyezik,
S azt fájdalmasan dalolja,
Miközben őt az árnyak öldösik.

A szívnek nincsen hangja,
S visszafutsz a mély gödörbe,
Mert nem hallod ahogy suttogja,
-Itt vagyok magányosan megölve.

A szívnek nincsen hangja,
De van egy dal mit énekel,
Ahogy a fájdalmad ellopja,
S porból, kincsé változik, újra életre kel.

A szívnek nincsen hangja,
Mert már nem hallod sóhaját,
Pedig ez életed utolsó napja,
S elérted e világ utolsó állomását.