Elvesztettem a saját lelkem
Mikor cselekedni nem volt merszem
Azóta csak hánykolódik az énem
Ám a haláltól már nem kell félnem
Meg kell keresnem hol az Árnyak útja
Melynek végében vár rám a Lelkek kútja
Ebben az élet utáni szomjam nem olthatom
De kínom örökké belefojthatom
Meg kéne tennem, de tétovázok
Ám leszek én még erős s oda állok
Lehet sokak szerint értelmetlen, mert ráfázok
Sosem tudom meg, mert a föld alól ki nem mászok
De vajon jól cselekszem, ha odébb állok
S az életben több napot nem vállalok
A végtelenségig erről nem álmodozok
Inkább behunyt szemmel vállalkozok
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Gratulálok