Lángba borult a táj,
Nem tudom miért, de valami fáj.
A levelek lehullnak,
A szerelmek elmúlnak,
A madarak elszállnak,
A sebeim már nem fájnak.
Elveszve már minden remény,
Ami régen annyi mindent ígért.
Nem tudom, miért valami fáj.
Próbálok még hinni valamiben,
De bízni már nem tudok senkiben.
Szeretném, ha szeretnének,
De tudom, ezek hiú remények.
Leszállt a nap, vérbe borult a táj,
Nem tudom, nem érzem, már nem fáj.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
BURGONYA:
EZT MÁR OLVASTAM ITT JOHNNY RÉ...
2025-04-04 18:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...