Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek - 39.oldal
- Mi vagyunk a Kitaszítottak. Mind valami megbocsáthatatlan bűnt követtünk el a fajtánk ellen. Büntetésül nem tartozunk sehova. Csak mi vagyunk magunknak, a saját kis klánunk. Te pedig tökéletes anya leszel, hogy még több tagot számlálhassunk, és egy nap legyőzhessük a többi vámpírt!
- De… én nem akarok közétek tartozni... - suttogta a rémült fiatal lány.
- Már megint feleselsz, mikor nem kérdeztünk? - ordított a főnök és egy nagy pofont adott Natashának. - Nincs választásod!...
- De… én nem akarok közétek tartozni... - suttogta a rémült fiatal lány.
- Már megint feleselsz, mikor nem kérdeztünk? - ordított a főnök és egy nagy pofont adott Natashának. - Nincs választásod!...
Gyengéden kezdtem el a barlangászást, szép óvatosan csúsztattam ujjamat a nagyajkak közé, soha nem tapasztalt melegség fogata az ujjamat. Lassú cirógató mozdulatokkal fedezetem fel a kedvesem barlangját, amire jól eső nyögésekkel reagált. Három – négy perces játszadozás után mélyebbre engedtem ujjamat, és rövid keresgélés után megtaláltam a megduzzadt csiklót, amely csak tovább fokozta a kollegina gyönyörét...
Elkezdődött a koncert. A Nightwish- fanok üvöltve fogadták kedvenceiket, nemkülönben a négy vámpír. A zenekar pedig mindent beleadott.
A Bye bye beautiful közben Natashában feltámadt az ősi hívás a vér után. Hiszen annyi ember van itt... Észre sem vennék, ha egy- kettő beájulna a tömegbe.... Már éppen indult volna áldozatokat keresni, amikor valaki elkapta a sérült karját...
A Bye bye beautiful közben Natashában feltámadt az ősi hívás a vér után. Hiszen annyi ember van itt... Észre sem vennék, ha egy- kettő beájulna a tömegbe.... Már éppen indult volna áldozatokat keresni, amikor valaki elkapta a sérült karját...
- Én csak egy trófea lennék neked, a többi roxfortos lány között. Csak azért kötődsz hozzám, mert én vagyok az egyetlen, akit talán sose kaphatsz meg – Lily szeme könnyes lett. Remegő hangon folytatta. – És hogy ugyanúgy eldobnál, ahogy őt – lehunyta a szemét, a szempillái alól kicsordult egy könnycsepp. James letörölte, és átkarolta a lányt. Megálltak, és ekkor magához szorította, úgy suttogta a fülébe:
- Lily Evans, esküszöm neked, sohasem mondtam neki ilyet, mert nem igaz. Sosem...
- Lily Evans, esküszöm neked, sohasem mondtam neki ilyet, mert nem igaz. Sosem...
- Natasha! - ugrott Matthew a démon hátára és beleharapott a nyakába, mire az fájdalmasan felordított.
- Bolond! Minek jöttél utánam? - sikoltotta. Tehetetlen dühében elkapta a lény bal karját és elkezdte marcangolni. Arra azonban nem figyelt, hogy a jobb kezével mit csinál, így csak egy nagy fehér fényt látott és ájultan bukott a fűre.
- Natasha! Na megállj te dög! - azzal a fiú megadta az amúgy is elvérzőben lévő testnek a kegyelemdöfést. A démon holtan rogyott a földre...
- Bolond! Minek jöttél utánam? - sikoltotta. Tehetetlen dühében elkapta a lény bal karját és elkezdte marcangolni. Arra azonban nem figyelt, hogy a jobb kezével mit csinál, így csak egy nagy fehér fényt látott és ájultan bukott a fűre.
- Natasha! Na megállj te dög! - azzal a fiú megadta az amúgy is elvérzőben lévő testnek a kegyelemdöfést. A démon holtan rogyott a földre...
Fel kell tartóztatni Voldemortot, nem érheti el Lilyt… Harryt…
Már tudta, mit kell tennie. Pálcáját maga elé szegezte, másik keze lába mellett lógott.
A Sötét Nagyúr az ajtóban állt. A szörnyeteg arc, a vöröslő szem örökre az emlékezetébe égett. Kiáltott, zöld fénycsóvák röppentek az árny felé, aki a családja életére tör. A kígyószerű arc torz mosolyt vágott, könnyűszerrel hárította a felé röppenő gyilkos átkokat...
Már tudta, mit kell tennie. Pálcáját maga elé szegezte, másik keze lába mellett lógott.
A Sötét Nagyúr az ajtóban állt. A szörnyeteg arc, a vöröslő szem örökre az emlékezetébe égett. Kiáltott, zöld fénycsóvák röppentek az árny felé, aki a családja életére tör. A kígyószerű arc torz mosolyt vágott, könnyűszerrel hárította a felé röppenő gyilkos átkokat...
Örömmel adtam át magam a ritmusnak, ami minden mozdulattal közelebb vitt a gyönyörhöz. Egyszer csak Máté megállt. Én kinyitottam a szemem és kérdően néztem rá, erre megint mozogni kezdett, de ahogy becsuktam újra megállt. Megértettem, hogy látni szeretné a szemem, miközben elélvezek. Hát mélyen a szemébe néztem és ekkor erősen és gyorsan mozogni kezdett, mire én azonnal elélveztem...
James is érezte. Látta az egyre sötétedő termet, és akkor rádöbbent. Dementorok! Abban a percben megpillantotta az elsőt, és olyan rémület fogta el, mint még soha életében. Lily! Csak rá tudott gondolni. Az egyik éppen felé tartott, és csak nézte, megkövülten. Vörös haja meglibbent, ahogy a szörnyeteg elszívta a levegőt, és vele együtt minden boldogságot. James nagyot ordított, és felrántotta barátnőjét, majd a megdöbbent Sirius karjába lökte, és rohant Lily felé. Will megpróbálta elrángatni,...
- Erre, erre hölgyeim és uraim! Tekintsék meg a ButterField család drágakövekkel kirakott ezüst étkészletét! - buzgólkodott az idegenvezető. Magában gyűlölte ezt a helyet, mert gyerekkorában bátyjai sokat riogatták vámpírhistóriákkal.
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről...
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről...
Nekem most olyan jó volt, egy lánnyal - szeretkeztem. Legalábbis egy pillanatra úgy tűnt, mintha érzések jönnének ki belőle. Szűz volt, 21 évesen, ilyen testtel, beszarás, én meg csak átmentem hozzá - megdugni... Ehelyett, egyből gondolta, hogy mi van, feszengett nagyon, épp a konyhában volt, sütött valamit, mondta nehezen, szaggatottan, hogy ne, kérlek, óvatosan, mert én... most... én most először... érted...