Történetek - 39.oldal

Fel kell tartóztatni Voldemortot, nem érheti el Lilyt… Harryt…
Már tudta, mit kell tennie. Pálcáját maga elé szegezte, másik keze lába mellett lógott.
A Sötét Nagyúr az ajtóban állt. A szörnyeteg arc, a vöröslő szem örökre az emlékezetébe égett. Kiáltott, zöld fénycsóvák röppentek az árny felé, aki a családja életére tör. A kígyószerű arc torz mosolyt vágott, könnyűszerrel hárította a felé röppenő gyilkos átkokat...

Örömmel adtam át magam a ritmusnak, ami minden mozdulattal közelebb vitt a gyönyörhöz. Egyszer csak Máté megállt. Én kinyitottam a szemem és kérdően néztem rá, erre megint mozogni kezdett, de ahogy becsuktam újra megállt. Megértettem, hogy látni szeretné a szemem, miközben elélvezek. Hát mélyen a szemébe néztem és ekkor erősen és gyorsan mozogni kezdett, mire én azonnal elélveztem...

James is érezte. Látta az egyre sötétedő termet, és akkor rádöbbent. Dementorok! Abban a percben megpillantotta az elsőt, és olyan rémület fogta el, mint még soha életében. Lily! Csak rá tudott gondolni. Az egyik éppen felé tartott, és csak nézte, megkövülten. Vörös haja meglibbent, ahogy a szörnyeteg elszívta a levegőt, és vele együtt minden boldogságot. James nagyot ordított, és felrántotta barátnőjét, majd a megdöbbent Sirius karjába lökte, és rohant Lily felé. Will megpróbálta elrángatni,...

- Erre, erre hölgyeim és uraim! Tekintsék meg a ButterField család drágakövekkel kirakott ezüst étkészletét! - buzgólkodott az idegenvezető. Magában gyűlölte ezt a helyet, mert gyerekkorában bátyjai sokat riogatták vámpírhistóriákkal.
- Nem is tudom miért vállaltam el ezt a munkát - dünnyögte a bajusza alatt. - Érzem, hogy valami nincs rendben... - ez volt az első napja itt, miután az előző embert idegbajra hivatkozva eltávolították az állásból. Folyton árnyakról és gyilkos lényekről...

Nekem most olyan jó volt, egy lánnyal - szeretkeztem. Legalábbis egy pillanatra úgy tűnt, mintha érzések jönnének ki belőle. Szűz volt, 21 évesen, ilyen testtel, beszarás, én meg csak átmentem hozzá - megdugni... Ehelyett, egyből gondolta, hogy mi van, feszengett nagyon, épp a konyhában volt, sütött valamit, mondta nehezen, szaggatottan, hogy ne, kérlek, óvatosan, mert én... most... én most először... érted...

Némelyik szobor humanoidokat formált, még mások számukra eddig ismeretlen kreatúrákat. A nyomokból ítélve itt valamikor egy közösség élhetett, több romépületre is találtak. De élőlény nem bukkant fel sehol. A dzsungel, ahogy a bolygó is, túl hatalmas volt ahhoz, hogy egy ilyen kis csapat csak úgy felszerelés és megfelelő védelem nélkül itt maradjon, és kutatásokat végezzen. Az ő dolguk csak az űr feltérképezése volt...

De mindeközben távol ettől a háztól, valahol az erdő mélyén a Déroldok királyi kastélyában, az ifjú herceget apja és anyja szidja, amiért egy kis hóbort miatt megszegte a törvényt, ami az emberi fajjal való kapcsolatlétesítését szabályozta. A következőket foglalja magába: 1. Saját alakban megjelenni előttük Tilos! 2. Varázsige segítségével emberi nyelven kell velük beszélni! 3. A barátság és a kapcsolattartás engedélyezett, de Tilos a Velük kötendő szerelem, házasság és gyerekvállalás....

Másnap kicsit összevesztünk azon, hogy kinek a barátaival menjünk strandr. Megharagudott. Próbáltam hívni, sms-t írni, de nem reagált. Azt hittem úgy lesz minden, mint eddig, este lejön hozzám és semmi más nem fog számítani. Eljött a 6 óra… lassan 7… 8… és rájöttem, hogy nem fog jönni. Írtam egy sms-t, hogy alig várom a csütörtököt, hogy újra lássam… Reggel mikor kinyitottam a szemem már tudtam, hogy baj van! Mindig ő ébresztett… de most nem...

James lihegve fékezett le a kétszárnyú ajtó előtt. Több diák is sétált a tó körül, két alak azonban Hagrid kunyhója felé tartott. Az egyik sötétvörös haját borzolta a késő őszi szél. James nekiiramodott, és futni kezdett feléjük. Mikor azonban úgy húsz méterre volt tőlük, megtorpant. Lilyvel Taylor volt. Átölelte a vállát. A fiú nem hallotta mit beszélnek, de mikor Lily Will felé fordult, látta, hogy mozog a szája. James egy hirtelen ötlettől vezérelve szétnézett, megállapította, hogy...