Jázminillat

I.

A tárgyalást alig-alig zavarta meg a derült égből becsapódó villám, amely kettéhasított egy évszázados tölgyfát a Tanácsterem mellett. Bár nem időjósok voltak a teremben ülők, mégis mindenki számított egy ilyen tüneményre: a vádlott csinálta, nyilván. Az sem lepett meg senkit, hogy a tölgyfa élettelen törzse hirtelen ismét összenőtt, és lombját vidáman bukfencezte a szél.

- Vádlott, Adeptam in necromantiam, in pyromantiam, in geomantiam, in hydromantiam, in subrosam, in alchymiam, bűnösnek találtatik, és azonnali halálra ítéltetik az Erdő Urának nevében! Ellenvetés?
- Nincs!
- Halál reá?
- Halál reá!
- Megjegyzés? Vádlott?
- És a végén valaki azért csináljon velem egy shontus dei-t! - szólt csendesen, de tisztán csengő hangon, mosolyogva, mielőtt a többiek egy emberként mormogtak földöntúli szavakat, és lelkét száműzték az Örök Tűz Birodalmába, ahol kegyetlen bíborban égett el az összes hajnal.

II.

Egybefolyt a tóparti mulatság hangja a söntéspult nyers zsivajával, a kellemes nyári este forró kalandokra hívogatott. Két fiatal a fa alatt üldögélt, és egy teszkós őszibaracklével kellemesre bekevert vodkát iszogattak, miközben kinevették a bokrok körül hányó részegeket. Persze ki vette észre őket, mikor is az éjszaka derült egén csillagfény ragyogott, és az üdítő szellő elhordta a völgyteknőben megülő fülledt jázminillatot?

Senkinek sem tűntek fel persze, még azoknak a domboldalon heverésző bohóknak sem, akik virágokat tépkedtek, és egymás szájából átvéve azokat, osztoztak a fiatalság egyszeri és megismételhetetlen csodájában: a kamaszszerelemben. Könnyű, világos ruháik alá belibbent a langy lég, és a lányok csak pirultak szemérmükben, lesütve pilláikat, mint megannyi letiport liliom a tavaszi réten.

A sohasem átélt dolgokat ösztönösen megérzem, és úgy csinálom őket, mintha már régóta gyakorlott művelője lennék a dolgoknak. Az egyik pillanatban még csak az üveg száját cuppantgattuk, aztán egymáséra tapadtunk. Az egy pillanatban még csak a hasas vodkásüveget fogtam, most meg a hajadon simítok végig, szép világosbarna hajad van, akár a teraszotok karzata a nyaralótoknál, tudom jól, mert épp elégszer jártam ott Veled, még ismeretlenként... fülsértően gyakorlottak a mozdulataink, amikkel leküzdjük a minket elválasztó ruharéteget, és közelebb kerülünk a vágyak birodalmához, ahonnan nincs visszatérés. Mármint Neked.

Hirtelen egymáshoz simul a testünk, meztelen ágyékaink kiélvezik a természet csodáját, amely együvé alakított minket egymáshoz... becsukott szemmel zihálva, csípőmet magadhoz húzva kérsz, hogy repüljünk el innen minél messzebb, menjünk együtt, és soha ne hagyjalak el... mindjárt... igen, ez az, mindjárt... itt van... ÁÁÁHHHhhh...! A hajad az arcomba lóg. A hajad, amely olyan, mint a faragott teraszotok karzata... de akár azt is mondhattam volna, hogy olyan, mint egy vödör másnapos hígfos.

- Starntom khuul! - halk reccsenés... ez ennyi volt.

És csak azt hitte, hogy vodkát iszunk... ostoba persze, mint minden halandó.

- Baghomet oknem tallun naur! - kiáltott a fiú rezzenéstelen arccal az ég felé, és hirtelen feltápászkodott a kitört nyakcsigolyájú lány tetemén, mire az összes férfi egy lángcsóvában enyészett el, és a lányok a földhöz szegeződtek és halálfélelmükben.
Odasétált az első lányhoz, aki egy sörös asztalon feküdt mozdulatlanul, halálra vált arccal, félrészegen a híg, vizezett sörtől.

- Azt hitted, hogy csak iszol, beszélgetsz, aztán elvisz valaki megkúrni egy bokorba, mi te büdös ivós kurva...
- Nem, kérem, neee... mit csinálsz, és... ki vagy te...
-NE TEGEZZ, halandó, könyörögj a legkegyelmesebb istenedhez... - ezzel a fekete kámzsás alak letolta a nadrágját, és a merev, de átlagosnál kisebb farkával közelített a nő tehetetlen teste felé. Leráncigálta a farmerját, és belemélyesztette a nőbe a hímtagját, elkezdett dolgozni, de csak csúszkált a gyakran járatott falusi punciban... - sehogyse megy, basszameg! shontus dei! -mire a farka elkezdett nőni, és a nő keserves sírása ellenére, a fasz addig nőtt, mígnem elevenen szétrepesztette a cafka testét. Mert mint kiderült, őt is többet kongatták mint a templomharangot – várni kellett vagy fél percet, mire hajlandó volt kettészakadni a húsa.

- Milyen vicces, pont a pinánál kezdődik, és ott is fejeződik be... és végigjárta az egész völgyet, és hasonlóképp végzett az összessel. Végül csak egy tüzelő szukakutya maradt, de azzal meg dugott egy jót. Végül letépte csontjairól a húsát, és egy halálon túli kapcsolattal magához láncolta,és elnevezte a kedvenc müzlije után. Később az égre emelte két nyitott tenyerét, és az égből jázminos eső hullott, hogy elfedje a hullabűzt.

III.

Az erdő csendjét hirtelen robbanó tűzvihar tette földi pokollá. Futottam, ahogy a lábam bírta, és igyekeztem varázslattal is menekülni, de sehogysem ment, körbevettek, nem tehettem semmit. Amott egy bokorcsoport mögött egy árnyékot láttam surranni, felismertem, Rheola az, akivel egykoron együtt jártunk szellemidézésre, de most mégis ellenem van, pedig az ő mellét fogtam meg először... - piolim takutor!

- HHHAHAAAAAARRRRRGHHH! - szegény Rheola, az ő mellei sem ejtenek már ámulatba senkit, mert a torka köré csavartam őket, és ebbe halt bele szegény, így szeretem ezt, amivel kezdjük, azzal is fejezzük be... de hát miért üldözött ő is? Egyáltalán miért üldöz bárki, azóta az éjszaka óta, hogy megöltem a saját készítésű varázsommal azt a sok lányt és nőt és asszonyt a völgyben, akkor persze még senkit sem zavart, hogy mit csináltam, csak mikor kiderült, hogy a lány, akivel vodkát itattam, és persze intimitalt, a Főnök lánya... bár sokan csak azt kérdezték, miért törtem ki a nyakát. Állítólag anélkül is lehet élvezni a szexet.

Közelednek!
Egy újabb árnyék balról! - Strantom khuul!
Ketten előttem állnak, és egy villámot vágtak volna belém, de... - Piolim jamura! Shontus temurá!
- Skrubpffffl...
- Blööööghhh... -ezzel nem lehet mit csinálni, ha valakinek a saját farka nő meg hirtelen, üti ki a két szemét, és nő bele a szájába, hogy megfulladjon tőle, miközben a társa csak azzal tud segíteni, hogy maga is meghal, méghozzá a száján jön ki az anyateje... -Jobbról is, hátulról is!- Sulipion, daghbar! Efretiti omandoran! Tuliav fardahot! -Itt egy a saját száján véres tajtékot verő habot próbálja levakarni kezével egybenőtt hímtagjával, miközben a könyökén ott lógnak a heréi, amott egy pusztítástan-tanár maszturbálja magát halálra egy égő berkenyeággal... Futás!

- TOMAN!

...persze ha valakire vagy ötvenen mondják rá a kábító varázst, annak semmi esélye sincs, még ha akkora mágus is, mint én vagyok. Elhurcolnak, basszameg... és mindezt azért a barna hajú lányért... tényleg olyan a haja, mint egy gyönyörű reneszánsz karzat...még emlékszem a jázminok illatára is, de... de hát... de hát lehet egy élő nővel szeretkezni? Senki sem ért meg?

IV.

Unottan tépkedtem le a húsom maradékát a csontjaimról, amelyeket immár tisztán a mágia tartott egyben. Visszatérek, és felkeresem az egyetlen lányt, akivel élőben akartam szeretkezni... - Cerborna! Lábhoz! - és mondanom sem kell, már ette is a darabkákat. Hűséges kutyusom, te sohasem hagysz el engem.