Sci-fi történetek - 23.oldal

A kék fény forrása egy patkó alakú tárgy volt, amely egy hatalmas sziklatrónus tetején ült. Büszkén, fenségesen, akár egy király. Bálványozva figyeltem, és éreztem torkom teljesen kiszárad, a hátamon a hideg járt pergő táncot. Felmásztam a trónusra, és közelebb léptem. A tárgy gyönyörű kék fénye hívogatóan hullámzott előttem, és minden gondolatot kitörölt a fejemből. Halk susogások léptek a helyükbe, vedd el… nagyon akarod… érintsd meg… csak a tied… birtokold!!!

A tudósaink szerint beléptek a hipertérbe, még mielőtt a hőkövető rakéták elérhették volna őket. Ezután, több mint ötven évig nem hallottunk róluk, de 12 órával ezelőtt értesítette a Hadsereget a Légfigyelő Hálózat, hogy azonosítatlan repülő tárgyak fognak az atmoszférába lépni. Azt állítják, hogy az űrhajók erősen hasonlítanak azokra az űrrepülő gépekre, amelyekkel a Mopszok több, mint fél évszázada távoztak...

Már távcső nélkül is látszott, hogy az egyik hósikló vontatókábellel kezdte körbetekerni az egyik lépegetőt. Három kör után már vastagon látszott a lépegető lába körül a kábel.
A sikló kioldotta azt és elrepült. Az AT-AT a következő lépésnél már megbotlott, és magatehetetlenül zuhant le a földre...

A csata már-már eldőlni látszott a Birodalom javára. A lázadók pedig már fénysebességre akartak ugrani. Mikor segélykérés érkezett egy csillagromboló mögül, hogy a két Nebulon-B-t csapdába ejtette a vezér- csillagromboló, és hamarosan megsemmisülnek. A flotta ekkor visszafordult, és szembenézett ezzel a hatalmas monstrummal...

Pánti meglepetten hőkölt hátra, és a következő pillanatban azt hitte, azért kiabált vele az Isten, mert elbambult. Hebegve-habogva elmagyarázta, hogy énekelni szeretne. Az Isten feljegyezte őt a jelentkezők listájára, majd utasította, hogy válasszon magának egy dalt. Pánti azzal a szokatlan kéréssel hozakodott elő, hogy zene nélkül szeretne énekelni. Ugyanis ő nem ismerte a földi dalokat, se a földiek az ő bolygóján íródott szerzeményeket, így megpróbálkozott ezzel a módszerrel, hogy nem...

Felvonult a szobájába és megpróbált lemenni az asztrálsíkba, sikeresen... Valóban lement, látta ott az összes embert, az egész világon. De volt pár ember, úgy szám szerint öt, akiknek az aurája nem piros volt, hanem zöld...

Egyre sűrűbben kap el a folyosón, hogy kínozzon. Már alig merek kimozdulni a szobámból, de muszáj. A csapat maradékával különböző stratégiákat dolgozunk ki a túlélésre, mert még bizonytalan a helikopterek érkezési ideje...

Ahogy haladtam a komor, kihalt utcákon, arról gondolkodtam, hogy biztos táborba viszik-e a munkanélkülieket. Bármennyire is segítőkésznek hangzik, akkor is van benne valami hamisság, de nem tudok rájönni, mi...

- Na álljuk meg egy pillanatra. - nem értettem miről zagyvál, milyen dimenziókról, szellemekről. –Akkor itt ugyanúgy megy az élet, mint a régi izé dimenziómban?
Felnevetett.
- Dehogy is. Itt mindenki belezavarodott a saját világukba, és nem emlékeznek már az alakokra, formákra. Itt csak lélekben érzed, hogy van valakid, de sohasem fogod átölelni, fizikailag észlelni. Soha nem lesz senkid, akivel beszélgethess...

Az Éden nagyon termékeny hely volt: víz, növények és állat is akadt bőven. A közösség valóban békés volt és kiegyensúlyozott – bár néha túl elvont volt Nittynek, aki szerette volna kicsit egyszerűbben szemlélni a világot.
Nitty gyorsan beletanult az alapképességek használatába. Képes volt kis koncentrációval búvópatakokat, és vaksötétben utakat találni. Megtanulta meghallani az infra- és ultrahangokat. Akaratlagosan ki tudta szűrni a zavaró ingereket, amik a környezetből érkeztek....