Sci-fi történetek - 15.oldal

Azon az éjjelen a lény megint megjelent álmomban, Beszélt nekem arról, hogy az utolsó, aki a bolygón életben maradt, ezért megtermékenyített, hogy fennmaradjon a faj, amiért az ősei olyan sokat tettek. Beszélt nekem városokról, amik elpusztultak, gyermekekről, akik a szüleik nélkül, egyedül haltak el a vadonban, és hogy a gyermek, akit a szívem alatt hordok, egy nap vissza kell, hogy térjen a szülőbolygójára, hogy újra benépesítse azt...

Mindkettejüknek vannak ki- és bemenetei. Az övéi a szokásosak: szem fül orrlyuk száj pina segg. A kimenetek is mindennapiak: ujjak, kezek, lábfejek és nyelv. Karok. Lábak. Dolgok, amiket bele lehet dugni más dolgokba...

Hasra vágtam magam, a Terminátor pedig tüzet nyitott a Westinghouse-ból, az acélgerenda felé. Nemsokára én is bekapcsolódtam az M249 könnyű géppuskával, amit a Terminátor adott nekem. Tüzeltünk a semmire. De az a semmi is tüzet nyitott ránk és lát is minket, viszont mi nem látjuk őt. Nem tudtam, hogy mit gondoljak, nem tudtam hogyan kezelni a helyzetet, hiszen láthatatlan az ellenségünk, így hogyan végezzek vele? Életemben nem volt részem ilyesmiben...

Elnézést, hogy megzavarom Sagan, de tekintve, hogy egy űrbéli üzenetről van szó, nem lehetne, hogy most a lényegre térjünk? A későbbiekben majd elolvassuk az ön jegyzeteit. Szerintem most mindenkit nagyon izgat az üzenet jelentése.” Maga az intézet vezetője zavarta meg, Draket. A jelenlévők restellték, de ugyanezen a véleményen voltak...

– A terv, a Globális Helyrerendezés egyszerű csak nagy mennyiségű energiát igényel, amit eddig nem tudtunk fedezni. Elsőre a légkörből eltüntetjük az üvegházhatást nővelő gázokat, helyreállítjuk a múltbeli összetételét, így megszűnik a káros napsugárzás, és újratelepíthető az emberiségnek fontos élővilág, de a feladat nehezebb része csak ezután jön...

Aldor egy kereskedő volt a Zetr galaxisból. Volt egy űrhajója, a Trade Star, amivel éppen egy bolygó felé tartott. Eközben Aldor bámulta a messzi csillagokat és azon gondolkozott, hogy tényleg végtelen-e az univerzum. Hogyha bejárhatna minden egyes bolygót, és több ezer más életformával találkozhatna... Vajon milyen fejlettek lehetnek az univerzum többi lényei? - gondolkodott magában Aldor, amikor hirtelen megbillent a hajó...

- Ön Julius Dreamer, Roll-ból, a Gilla folyó partján Phoenix-től nyugatra, nyolcvan mérföldre…?
- Igen, de nem értem mi ez az egész?
- Nagyon egyszerű, a központi számítógépünk havonta kisorsol valakit, aki a cégünk által szervezett utazások egyikén ingyenesen résztvehet.
- Na de, mégis hány fő részvételével, mennyi időre…?
- Nos, a bemutatóink harminc másodpercesek, az utazások tíz kerek perc és egy főre szól a lehetőség.
- Mi van? Maga viccel velem? Tíz...

Ahogy gondolkodom halk puffanásokat hallok a fal másik oldaláról.
- Fegyverlövések.
Előkaptam a gyűrűket, és megpróbáltam bejutni a központi hálózatba. Nem volt könnyű, mert elég biztonságosra csinálták, de mintha valaki már járt volna előttem, mindenfelé elszórt töredék forráskódok voltak a programban. A tűzfal nem is működött. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért egyszerűen csak az összes ajtót kinyitottam, tekintet nélkül arra mi van mögöttük.

- Bocsánat, de hol a számítógép, amin dolgozhatok?
- Majd elfelejtettem - elhallgatott, és hozzám dobott 3 gyűrűt. – Ez a számítógépe.
Megnéztem a gyűrűket, majd leesett az állam. Ikontechnológia. Tyű ha, ilyet még a katonaságnál sem használtunk. A mély űri felderítésnek volt ilyen kütyüje, amivel a feltérképezett területeken történő mozgásokat figyelték. Kíváncsi vagyok, mit tud a kicsike.
- Amint látom ez a szemüveg lesz a monitor...

- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...