Regények - 84.oldal

Fernando merev arccal bámulta a fodrozódó tömeget. Az erkély szélén állt, kissé szétvetett lábakkal, kezeit maga mögött egymásba csúsztatta. Díszes katonai egyenruhát viselt. Hasonlót, mint de Vega, viszont termetéből adódóan kisebb méretben. Sohasem volt katona. Bár részt vett a kiképzésen, amin minden fiú húsz éves korában, de ennyi. Sohasem volt még háborúban. Sohasem lőtt még valódi célra. Most pedig itt állt, díszes tábornoki egyenruhában. Végtére is ez várható volt. A királynő bátyja...

Zsenge kora ellenére hatalmas varázserővel áldotta meg az ég, de még a fegyverek is kitűnően forogtak kezében. Nemrég töltötte be huszadik életévét, így átléphetett a felnőttek világába és ebben az esztendőben már ő is kipróbálhatja magát a Bajnokok Csatáján.
Szintén fekete talárt viselt, bokáig erő, éjfekete haja, most összefogva cspkodta hátát. Egyáltalán nem hasonlított nővérére, Septiennára. A királynő édesanyjuknak, Vidominának, fiatal mása volt. Sokkal aszottabb volt bőre,...

Lassan hátráltak, míg végül a hercegnő lehuppant az ágyra és Eva vadmacskaként vetette rá magát. Még egyszer belekóstolt Alexis csábító ajkaiba majd elindult lefelé. Először a nyakát csókolta végig, aztán a ruháját kibontva átkalandozott a lány puha vállaira. Alexis mélyeket sóhajtott és gyengéden beletúrt szeretője hosszú, fekete hajába. Eva eközben még lejjebb haladt és a lány mellei közé fúrta az arcát. Ez már tényleg maga volt a paradicsom. Mintha egy frissen vetett ágyba süppedt volna......

- Lorenzo! - kiáltottam élesen, a félelem (vagy valami egészen más) megsokszorozta az erőmet, és a földre löktem a nálam jóval testesebb férfit, akinek a válla fölött megláttam Lorenzot a szemközti fal elé roskadva, nyakától vékony csíkban vörös lé csordogált. Letérdeltem mellé, és a feje alá nyúltam. Sűrű, a sötétben feketének látszó vér tapadt a kezemhez...

Egyike ezen személyeknek Taliesin főmágus, ki Tiurren tornyának legfelső szobájának ablaka előtt áll, és bámul kifelé. Tiurren, az égígérő torony. Így emlegetik az emberek, méghozzá nem is alaptalanul. A torony teteje messze a felhők, fölé nyúlik, így az idősödő mágusnak remek kilátása nyílik az alatta terpeszkedő végtelennek tűnő felhőrétegre...

Magam sem tudom, miért de az éjszaka közepén hirtelen felriadtam. Az egész furcsa volt. Mintha lett volna valami furcsa az éjszakában, mégis teljesen helyénvalónak tűnt minden. A tücskök játszották éji zenéjüket, a nyári szellő kissé enyhítette a fülledt levegőt, a kandallóban ropogó tűz hangja pedig szinte betöltötte a kastélyt…

Kedves olvasó, látott már maga repülni egy spagetti szörnyet? Nem? Hát akkor ebben a könyvben sem ezt fogom magának leírni. Remélem, nem bántom meg, ha nem egy mókás történetet vetek papírra, még ha gépelek is...

Tétova lépést teszek oldalra és lehet, hogy ott ájulok el, ha nem kapcsol időben az agyam.
A fiók kihúzva tátong, Gabriel ölében üres, üveg fecskendőtű fekszik, a hegyén még ott vöröslik egyetlen csepp vér. Bal karján, közvetlenül az ütőér mellett szúrt seb lüktet és pulzál fel magából skarlátbíbor nedűt, melynek keserédes illata úgy hullámzik a levegőbe, akár maga a szellő. Megszédít, s már elbódított, az eszemet előhívni alig tudom...

Miközben felült a fagyos talajon érezte, hogy az a hideg folyadék, ami miatt elcsúszott szinte teljesen átáztatta a rajta lévő nadrágot és a kardigánja nagy részét. Szeme elé emelte jobb karját, hogy megvizsgálja, mi lehet az a folyadék. Teljesen elsápadt, mikor meglátta a hófehér kardigánján a hatalmas vörös foltot. Az ijedségtől hirtelen próbált meg felállni, aminek aztán az lett a következménye, hogy ismét megcsúszott és elesett. Esés közben érezte, hogy lába beleütközött valamibe,...

- Vérnek tűnik.
- Pedig csak két deci moslék.
- Igaz, hogy nem emberi. Hiszen te, nagybecsű barátném, rettentő finnyás vagy! - élcelődik mesterem. - Egyre rosszabb bőrben vagy. Mi bajod egyáltalán? Azt akarod, hogy Gabrielnek támadj egy gyenge pillanatodban? ...