Regények - 83.oldal

Péter hit az Európai Unióban, nagyon lelkesülten beszélt arról, hogy most mikor Románia is csatlakozott ehhez a közösséghez új lehetőségek nyílnak meg az itt élők számára, az életszínvonal ugrásszerű növekedése várható. Ezt ecsetelte nekem több órán keresztül. Szinte egész végig hallgattam, én már nem hiszek ezekben, a gazdasági közösségekben. Úgy értékelem, hogy az Unió számára Románia, Erdély pedig kifejezetten, a kizsákmányolható területek kategóriájába esik, amely természeti kincseivel,...

Milyen furcsa is ez: mi értelmiségiek lenézzük a munkásosztály képviselőit, általánosításokba bocsátkozunk, megpróbálunk a lehető legkevesebbet érintkezni velük, pedig nélkülük az ő munkájuk nélkül, mi sem tudnánk élni. Az ő munkájuk és a mi pénzünk találkozásában születik meg az a mondén életszínvonal, amely annyira jellemző a nyugat-európai, művelt országokra, és amely itt Moszkvában is egyre nagyobb teret nyer értelmiségi körökben...

Johannah kikapta a kezéből a fertőtlenítőt, és bőven kezdte locsolni a sebekbe. Heathcliff összerándult, mikor a maró folyadék a bőrét érte.
- Most hozz egy üvegcsével a Philiumból!
Gwynn egy perc alatt hozta azt is. Heathcliff még mindig eszméletlen volt. Johannah egy kis darab kötszert összehajtogatott, és belemártotta a színtelen folyadékba, majd óvatosan törölgetni kezdte a sérüléseket...

Az asztalokon pezsgő, bor, kis tálkákban kaviár, mellette sütemény, kicsit arrébb elegáns halmokban állt a por. Közelebb lépett, belemártotta az ujját, belekóstolt. Kokain, fintorodott el rögtön, nagy lépéssel eltávolodva az asztaltól. Habár körbenézve, voltak mások, akik máshogy gondolták, nagy élvezettel merültek el az élvezetek tengerében…

Miért várnak el ennyit tőlem? Még csak nem is vagyok nagykorú! Mégis olyan terhek nyomják a vállamat, ami néhány felnőttnek is sok lehet! Mióta itt vagyok, azt állítják, hogy ezrek, százezrek sorsa függ tőlem! Ugyan mit tehetnék én, aki még tizennyolc éves sem vagyok, és nincs, aki bátorítson?! A szüleim halottak! Egyedül vagyok! Ki tudja, a szerelmem viszont szeret-e? Hogy képes vagyok-e bármi nagy tettre?- ordította Gwynn a sötét erdei tisztáson, fel-alá járkálva, az ég felé...

Fernando merev arccal bámulta a fodrozódó tömeget. Az erkély szélén állt, kissé szétvetett lábakkal, kezeit maga mögött egymásba csúsztatta. Díszes katonai egyenruhát viselt. Hasonlót, mint de Vega, viszont termetéből adódóan kisebb méretben. Sohasem volt katona. Bár részt vett a kiképzésen, amin minden fiú húsz éves korában, de ennyi. Sohasem volt még háborúban. Sohasem lőtt még valódi célra. Most pedig itt állt, díszes tábornoki egyenruhában. Végtére is ez várható volt. A királynő bátyja...

Zsenge kora ellenére hatalmas varázserővel áldotta meg az ég, de még a fegyverek is kitűnően forogtak kezében. Nemrég töltötte be huszadik életévét, így átléphetett a felnőttek világába és ebben az esztendőben már ő is kipróbálhatja magát a Bajnokok Csatáján.
Szintén fekete talárt viselt, bokáig erő, éjfekete haja, most összefogva cspkodta hátát. Egyáltalán nem hasonlított nővérére, Septiennára. A királynő édesanyjuknak, Vidominának, fiatal mása volt. Sokkal aszottabb volt bőre,...

Lassan hátráltak, míg végül a hercegnő lehuppant az ágyra és Eva vadmacskaként vetette rá magát. Még egyszer belekóstolt Alexis csábító ajkaiba majd elindult lefelé. Először a nyakát csókolta végig, aztán a ruháját kibontva átkalandozott a lány puha vállaira. Alexis mélyeket sóhajtott és gyengéden beletúrt szeretője hosszú, fekete hajába. Eva eközben még lejjebb haladt és a lány mellei közé fúrta az arcát. Ez már tényleg maga volt a paradicsom. Mintha egy frissen vetett ágyba süppedt volna......

- Lorenzo! - kiáltottam élesen, a félelem (vagy valami egészen más) megsokszorozta az erőmet, és a földre löktem a nálam jóval testesebb férfit, akinek a válla fölött megláttam Lorenzot a szemközti fal elé roskadva, nyakától vékony csíkban vörös lé csordogált. Letérdeltem mellé, és a feje alá nyúltam. Sűrű, a sötétben feketének látszó vér tapadt a kezemhez...

Egyike ezen személyeknek Taliesin főmágus, ki Tiurren tornyának legfelső szobájának ablaka előtt áll, és bámul kifelé. Tiurren, az égígérő torony. Így emlegetik az emberek, méghozzá nem is alaptalanul. A torony teteje messze a felhők, fölé nyúlik, így az idősödő mágusnak remek kilátása nyílik az alatta terpeszkedő végtelennek tűnő felhőrétegre...