Regények - 76.oldal

A Kapitány belökött egy súlyos faajtót, és belépett, maga után húzva Elizabethet. Az ajtót kulcsra zárta, a kulcsot pedig zsebre tette, és leült egy székre, ami egy nagyobb faasztal mellett állt. Az asztalon térképek, papírok, rengeteg körző, nagyító, és egyéb kellék hevert.
A férfi hátradőlt a széken, karjait összefonta a mellkasán, lábait pedig felrakta az asztalra, és onnan nézte a lányt, aki hátát, az ajtónak vetette...

- Jöjjön el ma vacsorára – folytatta Julika. – Kérje meg a kezem a családtól, úgy ahogy a hagyományok megkövetelik. Hozzon magával egy barátot és egy nő rokonát. Hatkor vacsorázunk, jöjjön ötre. Fontos, hogy még a gyertyagyújtás előtt megkérje a kezem. Ha meggyújtottuk a gyertyát és elmondtuk az imákat, a szombat miatt várnia kell vasárnapig. Ezért fontos, hogy időben érkezzenek. Fontos, hogy tartsuk a szokásokat.
- Tudom, hogy, hogy zajlik egy lánykérés
- A mama nem fog örülni,...

Xoran épp egy kellemeset kortyolt a kacsához rendelt vörös színű nedűből, mikor a marcona harcosok visszatértek immár egy fekete csuhába bugyolált alakot kísérve. Az ajtó felé indultak, mikor a fogva tartott úgy gondolta megpróbálkozik egy szökéssel. Sikertelenül.
Az egyik figyelmes kísérő még idejében elkapta a szökni próbáló csuhájának nyaki részét. A csukja lecsúszott, láthatóvá téve viselőjének arcát...

Ahogy kiérek a széles, keményre döngölt talajú gyakorlómezőre, Fernando azonnal megpillantotta a már hadrendben álló tüzérségi csapatokat. A bronzszínű harcosok jobb oldalán bíbor csík futott végig szívmagasságban a tüzérségi címerrel. A harcosok karja mintha izmosabb lett volna, ám ezt valójában a beléjük épített nagy hatásfokú ágyúk tették. Míg a gyalogság és a gépi hadtestek fő fegyverzete a hátukon hordott hatalmas pallos és a kisebb hatásfokú, de könnyebben kezelhető lőfegyverek voltak,...

Szinte teljességgel megfagyott az ereiben a vér, ahogy a katonák elözönlötték a szűk utakat, de nem vették észre őket. Bár igaz, hogy fogva tartója úgy simult hozzá a falhoz, mintha eggyé akarna válni vele.
Megmoccanni sem mert, mert tudta, hogy akár az életébe is kerülhet. Az őrség, futva elindult a még sötétebb sikátorok felé. Hangjuk egyre csak halkult, végül már csak saját szuszogását, a tenger morajlását hallotta… és az idegen forró lélegzetét a nyakán...

Elkezdődött az óra. Hamar rájöttem, hogy az egyetem nem olyan, mint a gimi. Az óra kemény volt, nekem pedig elég sokat kellett jegyzetelni. Shinya-ra néztem és láttam, ő is szorgalmasan írja a tanár szavait. Néha lopva rám pillantott, de ezen kívül nem történt semmi.
Végre másfél óra kínszenvedés után vége lett az órának. Persze a professzor nem felejtett el házit is feladni. Húsz oldalt kell elolvasni szerdára, ráadásul össze kell foglalni írásban...

A lány ismét a Szűzanyára nézett, és ömleni kezdett belőle a szó. Mindent elmesélt, aztán csak ült ott, mint aki teljesen kiürült. A barát közben mellé ült, és most elborult arccal nézett ő is az oltárra. Aztán rekedt hangon megszólat.
- Tudtad, hogy az ördöggel cimborálsz?
- Eleinte nem, de mióta megismertem Cliffet, már igen.
- Minél előbb menjetek el innen. Szerelmeteket pedig minél előbb érvényesítsétek. A bűnös üvegcsét pedig azonnal dobd el, ha hazaértél...

- Nem volt jobb dolgod, mint a gépemben kutakodni?- vetette oda.
Jonas nem szólt csak az asztalra tette a könyvet. Dominic a borítót nézte és Jonas láthatta, hogyan sötétül el a barna szempár és válik keménnyé az arckifejezése.
- Én erre gondoltam.
Dom felállt, a kávéját a mosogatóba öntötte, elment tőle a kedve. Nem fordult meg, úgy kérdezte:
- Hol találtad?
- A dobozban volt, amit az asztalod alól vettél ki.
Nem felejtette el, hogy oda rakta a könyvet,...

- Az egyetemen mindenki azt hitte, hogy egy pár vagyunk. Tudtad?
Inkább kijelentés volt, mint kérdés.
- Igen, sejtettem.
- Én… én… szerelmes vagyok beléd – kimondta, végre kimondta. Dominic egy pillanatra megkönnyebbült, hogy kimondta azt, amit évek óta érzett. De most, egy pillanattal később, ismét hatalmas súlyként nyomta a szívét...

-...és akkor jöttek az inkák, tudják, amikor..
- Amikor most átveszem az irányítást, köszönöm a helyettesítést.
- Oh, hát ha gondolja.
- Majd én elvezetem a hallgatókat az inkák és Sztálin világához, ha megengedi. Tudja, lehet, hogy korrepetálásra kéne járnia hozzám Chase professzor...