Regények - 74.oldal

- A hajómon vagy… - próbálta kihúzni magát a kérdés alól. – Mindenhez közöm van, ami itt történik…
- Ó hát persze… egyáltalán szabad megszólalnom? Csoda, hogy még nem zártál le valamelyik kabinba, megkötözve… mert ugyebár ez is hatalmadban áll, Kapitány! – válaszolt dühösen. Miért van az, hogy ez a férfi mindig kihozza a sodrából?
- Tényleg ezt akarod? Hogy úgy bánjak veled, mint egy darab ronggyal? – sziszegte Rhys, összeszorított fogai között. – Ha nagyon akarod, teljesíthetem...

Hirtelen megérezte a levegő változását, hideg fuvallat csapta meg, és fázni kezdett. Azaz érzése támadt, hogy nincs egyedül. Félve nyitotta ki szemét. A pupillája kitágult, az ijedségtől, be kellett harapnia a száját, hogy ne kiáltson fel.
Egy férfi lebegett előtte, nem messze tőle. A férfinak iszonyatos, de gyors halála lehetett: egy kihegyezett karó szelte át a fejét...

Egy tényt állapíthat meg az egészből: Egy kalózhajón van, a nyílt tengeren, de az eszét Angliában hagyta, a Playmouth-i kikötőben. Semmi másra nem foghatta viselkedésének az okát. Egyszerűen… elment, vagyis elhagyta az eszét. Bár be kellett ismernie, hogy jól eső érzéssel töltötte el a tudat, hogy nem állnak hadilábon a Kapitánnyal...

Az első megrökönyödések után, a meglepődés helyét átvette valami egészen más, de nem volt biztos önmagában. Nem tudta eldönteni mit tegyen és mit nem. Itt volt az a férfi, aki egy egész életre tönkretette, miközben egy másik férfi vágyát szívta magába. Rhys követelőző volt ugyan, de nem durva. A szájával csodákat művelt, nyelvével a mennyországba repítette, kezei pedig az öntudatlanság határára sodorta...

Valerie rémülten ült fel, Nathan pedig ellépett az ablaktól.
- Mi történt? – kérdezték egyszerre.
Beth az oldalához szorította remegő kezét.
- Sürgősen el kell innen mennetek! A flotta… két óra múlva visszatér, hogy átkutassák a házat.
Valerie lesápadt, Nathan pedig egész testében megfeszült.
- A rohadt… Rhysnak szóltál már?
- Nem, úgy gondoltam, ti hamarabb tudtok cselekedni…

- Hűűű… - nyögtem ki végül. – Hát most nagyon megleptél… nem nagyon vagyok hozzászokva, hogy ilyeneket mondjanak rólam… de ez most… most furán venné ki magát, ha én is elkezdenék neked ódákat zengeni a bátyádról… mert hát ő eléggé nagy hatást gyakorolt rám… főleg azzal, hogy amikor a legszerencsétlenebbül éreztem magam, ő odajött és segített. – „és azzal a hatalmas nagy csillogó szürke szemével, meg azzal az elképesztően vonzó arcával.” De ezt már csak magamban tettem hozzá...

- A helyzet Pekingben lassan életveszélyessé fajul - kezdte Lajtai. - Egy nacionalista csoport, akik magukat az igazságot teremtő ököl társaságának hívják.
- A boxerek - szólt közbe Rhédey.
- Pontosan. Ez a csoport gyűlöl mindent, ami nyugati, az a céljuk, hogy kiűzzék Kínából az általuk idegen ördögöknek nevezett külföldieket. Szabotázs akciókat hajtanak végre vasútvonalak és távíróállomások ellen, merényleteket követnek a császári udvar mérsékeltebb tagjai ellen, tömegesen...

- Azt hiszik, vadállatok vagyunk, és ebben a hitben vadásznak ránk titokban. Épp ezért vigyáznunk kell, ugyanis háború van. Kutatnak utánunk az emberek, az utcákon pedig sok helyütt folyik a vér. Sok vér egy tapasztalt, öreg vámpírt is megbabonázhat. Már kaptunk egy sürgönyt Adelaide-tól, az egyik helyi családfőtől. Arra kért minket, hogy csatlakozzunk a családhoz és lakjunk velük biztonságban, míg a háborúnak és az üldöztetésnek vége nem lesz...

A kocsink már a ház előtt állt, és a bátyám már a bőröndöket vitte ki a csomagtartóba. Én álltam az üres szobám közepén és némán folytak az arcomról a könnyek. Bele gondolni is szörnyű volt, hogy itt holnaptól már más embereknek fognak lakni. Anyám új állást kapott Budapesten és nem sokat kellett gondolkodnia ahhoz, hogy elfogadja. Apám meghalt, amikor én 5 éves voltam, nem éltek már a nagyszüleim sem. Nem voltak nagybátyáim, nagynénéim. Csak mi voltunk egymásnak hárman. Hiányozni fog...

A kalóz megszakította a csókot, és letért a nyakára. A lány megborzongott, amikor csókot nyomott a füle mögötti érzékeny részre. Felsóhajtott az élvezettől, egyik térdét felhúzta.
Soha nem hitte volna, hogy egy férfi lehet ilyen gyengéd is. Főleg, hogy kalóz! A kalózokról állandóan az a hír terjengett, hogyha megkívántak egy nőt, kérés nélkül a magukévá tették, ha akarta az illető, ha nem. Rhys akaratos volt, de pozitív értelemben. Nem okozott volna neki fájdalmat semmi pénzért,...