Regények - 72.oldal

Abigelnek is pont két napba telt, míg erőt vett magán, s elhatározta, beszélni fog a kastély lakóival. Csütörtök délután még világos volt, s szüleinek azt mondta, elmegy kiszellőztetni a fejét. Mire a kastélyhoz ért, körülbelül háromnegyed óra is eltelt. A kapu tárva nyitva állt, mint mindig, hiszen ki akarná zaklatni a Furleint családot? Abigel lassan közeledett a kastély felé, s egyre jobban félt...

Pár szó a rövid áttekintő előzményről

A történetem régen kezdődött. Mármint a történet a könyv elején kezdődik, ami időben a könyv végén lesz régen. Először kicsit írok majd az életéről, hogy hosszabb legyen a regény. Igazából sohasem tudtam előzményt írni, nem is szerettem (nem, ezt nem Erick Kästnertől vettem át), de most mégis megpróbálom, hátha sikerül. Tehát, hogy növeljem a regény hosszát előzmény címen leírom ennek az érdekes embernek a gyermekkorát. Kicsit talán hézagosabban,...

- Szóval Amerika. Én nem sok jót hallottam róla. Ami azt illeti, semmi sem vonzz oda.
Gabriel keresztbe fonta karjait maga előtt s kíváncsi tekintettel vizslatta a nő bájos arcát. – Miért? Mit hallott?
Sally felsóhajtott aztán a hajába túrt, amit éjszakára kiengedett egy kicsit. Majd lefekvés előtt befonja. Az egész napot átbeszélgették, csak néha szakadt meg, amikor a lánynak már muszáj volt kimennie, nehogy gyanút keltsen másokban, hogy esetleg rejteget valamit a házában....

Talán az ablaküvegen lefolyó vízcseppeket, vagy a kertet nézi, ahol a füvet, a tujákat áztatja az eső. Végre megszólalt, de nem fordult hátra, úgy beszélt.
- Ha csak a lakása miatt aggódik, akkor fölöslegesen teszi. Annyival több fizetést kap, amennyi a lakása bérleti díja. Részemről ennek a beszélgetésnek itt vége, mert dolgom van. Írja alá a szerződést és menjen dolgozni, persze csak ha így megfelelnek a feltételek...

- Ugye nem így fog jönni minden reggel dolgozni? – ezt kérdezve nézett végig rajtam.
- Nem, Uram! Csak az esernyőm és én más elképzelésen voltunk, ezért vagyok vizes - mondtam ezt idegesen és persze fázva. Teljesen átáztam, a szél is fújt, de a Főnökkel még mindig az ajtóban beszélgettünk. Nem is beszélgetés volt ez. Az eleje inkább csevej, de ez már szinte kínzás. Amíg nem válaszolok minden kérdésére, addig nem enged be a házába. Már vacogtam, amikor végre a nálam magasabb férfi...

Beth hiába kapott a férfi után, nem tudta megállítani. Rhys őrültként vetette magát a férfira. Rio elhajolt az ütés elől és könyökével mért ütést Rhys arcára.
- Hagyjátok abba! – sikoltott fel Beth a vér láttán, ami lassan folyt végig Rhys arcán. A két férfi tovább folytatta a küzdelmet, mintha meg sem hallották volna a lány kétségbeesett kiáltását. Időközben Rhys elejtette a fegyvert, ami tompán csillogva feküdt a homokban. Beth gondolkodás nélkül kapta fel. Megnézte, hogy még...

- Nos, mivel már nagyon szükségem lenne egy házvezetőnőre, és tekintettel arra, hogy eddig egyetlen ember sem jelentkezett az állásra, felveszem Önt Miss Harrison. Nincs szükség arra, hogy ostoba kérdéseket tegyek fel Önnek. Gondolom az alapvető háztartási munkákat el tudja végezni, úgy, ahogyan én szeretném, a többi apróságba meg majd beletanul.1 hónap a próbaidő, azalatt kifog derülni, ha nem alkalmas ezt az állást betölteni. De még mielőtt, nagyon elbízná magát, van néhány szabály,...

Előtúrtam az órámat a kopott fotelból, és rosszabb volt, mint amire számítottam: 9:25 volt. A mai állásinterjút 10:30-ra beszéltem meg azzal a kedves, szelíd hangú ismeretlen nővel, aki felvette a telefont tegnap délután, miután egy újabb sikertelen állásinterjúról hazaértem. Megadta a címet is és azt, hogy kit keressek. Hozzátette mielőtt elköszönt volna, hogy időben érkezzek, mert a munkaadója (és remélhetőleg az én munkaadóm is lesz) nagyon szereti a pontosságot...

- Hol voltál eddig Dániel? És ki ez az elbűvölő hölgyemény melletted? Szóval mégsem fél Pestet kellett bejárnod reggel, mi? - ez természetesen Zoli szájából hangzott el.
- Mi van fél Pesttel? - kérdezte Lilla.
- Áhh semmi csak az Úr melletted azért nem hozott el reggel, mert azt mondta halaszthatatlan dolga van a város tucatnyi pontján. De ezek szerint tényleg halaszthatatlan volt.- és már ott is volt a kéjes vigyor az arcán...

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet, ahol ő és a lány kettesben fekszenek az ágyon a Szirén kabinjában, teljesen elmerülve egymásban. És Isten lássa lelkét, gondolatban tovább vitte… összekapaszkodott végtagok, elfúló zihálások, gyönyör teli kiáltások és a csodálatos teljesség érzete… bármit megadott volna azért, hogy mindezt átélje a lánnyal.
„Te lökted el magadtól! Hát itt az eredménye!”
Igenis jól tette! A vágya a nő után, egyszerű… biológia. Ami azzal...