Regények - 71.oldal

Egész éjen át egy szemhunyásnyit nem aludtam. Összehúzódva ültem a sarkomban, ahol régen is mindig vacogtam a téli estéken, mert tudtam, hogy ott húzódnak a falban a fűtőtestek csövei, így azoknál juthattam némi meleghez.
Persze kilóghattam volna, mint mostanság oly’ sokszor megtettem, de Dana olyannyira megrémített, hogy még a szemhéjam sem mertem lecsukni. Noha azóta egyáltalán nem adta jelét annak, hogy netán komolyan is gondolta volna, amit pillanatnyi őrületében mondott – mégis,...

- Hahó! Minden rendben oda bent?! - Dana éles hangja hallatán végigfutott a hátamon a hideg.. Aztán lepillantottam. Az ágy lepedője vörös nedűben ázott, csakúgy, mint a két rajta fekvő áldozat.. S végül az önmagát áldozattá tévő Dolly és melléjük feküdt, fehér bőrén csupán két vágás húzódott, de azokból úgy szaladt kifelé a vér, mintha sietős dolga lett volna odakint.
- Dolly... - könnyes lett a szemem, de nem sajnáltam. Tudtam, neki így lesz a legjobb. Az a mocsadék Jim meg megérdemli.....

Még közelebb lépett, és szinte megéreztem a köztünk lévő kis szikrákat. Még egy-máshoz sem értünk, de így is éreztem a testéből áradó hőt. Már nem volt bennem semmilyen kétely, elhallgatott a fejemben az erkölcscsősz. Egyszerűen csak meg akartam érinteni, végig akartam simítani tökéletes mellkasán. Nem láttam be, miért kéne visszafognom magam, ezért kezemet lassan a mellkasára tettem, majd lassan, nagyon lassan végigsimítottam rajta...

Tátott szájjal álltunk, Meriel meg én. Először éreztem azt, hogy mindkettőnk ereiben egyazon vér csordogál, s ez volt az első alkalom, hogy elhittem – ugyanazt a levegőt szívjuk mi ketten. A sikolyai elhaltak lassan, a becsapott, alsó konyhaszekrény ajtajának visszhangjával együtt. Mi van ott, Meriel? Mondd, mi ez a holtra vált arc...? Gyerünk… nyisd ki...

Dobhártyám szinte érzékelhetetlen remegése indította el a végtelen kis reszketések áradatát, fejem búbjától a lábam ujjának legapróbb szegletéig. Rémes hangzavar zúzta szilánkjaira az álmomat, s ez éktelen haragra gerjesztett. Kedvem lett volna ujjaimat szorosan a kis rohadékok nyakára fonni, oly erőt kifejtve, hogy lélegzetüket tüdejükbe fojtsam. Örökre...

Abigelnek is pont két napba telt, míg erőt vett magán, s elhatározta, beszélni fog a kastély lakóival. Csütörtök délután még világos volt, s szüleinek azt mondta, elmegy kiszellőztetni a fejét. Mire a kastélyhoz ért, körülbelül háromnegyed óra is eltelt. A kapu tárva nyitva állt, mint mindig, hiszen ki akarná zaklatni a Furleint családot? Abigel lassan közeledett a kastély felé, s egyre jobban félt...

Pár szó a rövid áttekintő előzményről

A történetem régen kezdődött. Mármint a történet a könyv elején kezdődik, ami időben a könyv végén lesz régen. Először kicsit írok majd az életéről, hogy hosszabb legyen a regény. Igazából sohasem tudtam előzményt írni, nem is szerettem (nem, ezt nem Erick Kästnertől vettem át), de most mégis megpróbálom, hátha sikerül. Tehát, hogy növeljem a regény hosszát előzmény címen leírom ennek az érdekes embernek a gyermekkorát. Kicsit talán hézagosabban,...

- Szóval Amerika. Én nem sok jót hallottam róla. Ami azt illeti, semmi sem vonzz oda.
Gabriel keresztbe fonta karjait maga előtt s kíváncsi tekintettel vizslatta a nő bájos arcát. – Miért? Mit hallott?
Sally felsóhajtott aztán a hajába túrt, amit éjszakára kiengedett egy kicsit. Majd lefekvés előtt befonja. Az egész napot átbeszélgették, csak néha szakadt meg, amikor a lánynak már muszáj volt kimennie, nehogy gyanút keltsen másokban, hogy esetleg rejteget valamit a házában....

Talán az ablaküvegen lefolyó vízcseppeket, vagy a kertet nézi, ahol a füvet, a tujákat áztatja az eső. Végre megszólalt, de nem fordult hátra, úgy beszélt.
- Ha csak a lakása miatt aggódik, akkor fölöslegesen teszi. Annyival több fizetést kap, amennyi a lakása bérleti díja. Részemről ennek a beszélgetésnek itt vége, mert dolgom van. Írja alá a szerződést és menjen dolgozni, persze csak ha így megfelelnek a feltételek...

- Ugye nem így fog jönni minden reggel dolgozni? – ezt kérdezve nézett végig rajtam.
- Nem, Uram! Csak az esernyőm és én más elképzelésen voltunk, ezért vagyok vizes - mondtam ezt idegesen és persze fázva. Teljesen átáztam, a szél is fújt, de a Főnökkel még mindig az ajtóban beszélgettünk. Nem is beszélgetés volt ez. Az eleje inkább csevej, de ez már szinte kínzás. Amíg nem válaszolok minden kérdésére, addig nem enged be a házába. Már vacogtam, amikor végre a nálam magasabb férfi...