Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Arcady: Az, hogy a hajóskapitányok esk...
2025-10-09 22:32
Passszívpréda: Szia! Szeretném kérni a folyta...
2025-10-09 10:36
Arcady: Ebből a témából talán többet i...
2025-10-09 10:18
CRonaldo: Kedves Bence! Nagyon tetszik a...
2025-10-07 09:58
BugyisZoli: Nagyon tetszik a történet én i...
2025-10-06 21:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

silentchaos adatai

Neve:
silentchaos
E-mail címe:
Nem publikus
silentchaos összes beküldött történetének megtekintése »
silentchaos
Írásai 2 15
2463
– Andreas, miért jöttél ide? – kérdeztem tőle.
– Nem tudom – felelte, és lehajtotta a fejét. – Hiányoztál és látni akartalak. Erre eszméltem, és rögtön el is indultam.
Felsóhajtottam. Én is ugyanezt éreztem. Ha nem kezdek el gyengélkedni, tutira meg-keresem. Mi a fene történik velünk? Túl fáradt voltam, hogy válaszoljak, ezért csak mosolyogva bólogattam, csukott szemmel.
– Aludj.
– Kérlek, maradj itt – susogtam. Éreztem, ahogy ruhástól az ágyamra fekszik....
3046
Még közelebb lépett, és szinte megéreztem a köztünk lévő kis szikrákat. Még egy-máshoz sem értünk, de így is éreztem a testéből áradó hőt. Már nem volt bennem semmilyen kétely, elhallgatott a fejemben az erkölcscsősz. Egyszerűen csak meg akartam érinteni, végig akartam simítani tökéletes mellkasán. Nem láttam be, miért kéne visszafognom magam, ezért kezemet lassan a mellkasára tettem, majd lassan, nagyon lassan végigsimítottam rajta...