Regények - 67.oldal

- Azt mondtad, hogy lépjek túl rajta, hogy temessem el. Én megpróbáltam, most mégis kérdezel. Miért?
- Mert meg akarlak ismerni. Hogy miért ment tönkre az előző kapcsolatod. Hogy mi volt a hiba. Hogy mi ki tudjuk kerülni.
- No jó, akkor most az egyszer beszélek róla. Mert szeretném, ha megértenéd, hogy az sohasem fog megismétlődni. Mert te más vagy. Mert teljesen más a kapcsolatunk...

6. Tavasz, szerelem, kávésbögre

És az idő, mint olyan megszűnt létezni. Csak a pillanatok és az órák, amikor együtt voltak. Néha munka közben váltottak egy-két e-mailt, ha a folyosón összefutottak, egymásra pillantottak és ha már nagyon hiányzott a másik, lementek a lépcsőfordulóba, ahol valóban kettesben lehettek, hiszen a lépcsőt használni a XXI. században már valóban mindenki lusta.
Boldogok voltak, nem múlt, és nem jövő, hanem jelen időben.
Nem volt bennük...

Az igaznak,
a hűnek, ki örökké társ ezer vészen át
annak, ki reménnyel fekszik, s erővel ébred,
annak, ki sorsában csodát hordozott,
s annak, ki elvarázsoltan látja a világot.
A jóknak s a gyengének, kik járják az élet útjait...

A kora este még nyugodtan telt el, s bár a sötét égbolton egy csillag sem látszott, az időjárás végül kedvezett a bulinak. Dean egy kicsit távolabb a tömegtől egy nyugágyra dőlt le, és szétnézett a sötétségben. Seth telepedett mellé kicsivel később.
- Szia - köszönt neki.
- Hello - üdvözölte Dean is. - Mi járatban?
- Csak idejöttem hozzád.. Baj?
- Nem - rázta meg a fejét. -Csak azt hittem, utálsz.
- Jaj, nem, dehogy. Laura olyan, mintha a húgom lenne, de...

Köszönöm annak, aki olvas, ime itt a 4.rész! Kicsit még húzom a történetet, de szép lassan jön bele a lényeg, ezt a részt nem hagyhattam ki, ez az egyik lényeg.
Jól olvasást! :)

A fekete GSXR cikázva szelte a sávokat az úton. Stephen pedig minden figyelmével az útra összpontosított, hiszen az éjjeli feketeséget csak a motor lámpája törte meg. Imádott ilyenkor egyedül száguldani, olyan volt, mint a versenyen: nem számított semmi, csak a sebesség, és az adrenalin ami doppingolta.
Bár meredten figyelte az utat, fejében egyre csak Susanna arca jelent meg, ahogyan a konyhában állt leöntött felsőben, és ahogyan beletúrt gyönyörűen csillogó sötétbarna fürtjeibe......

Nem tudta megmondani, hogy mennyi ideig tartott a fekete lángörvény. Ő óráknak érezte, azonban olyan váratlanul ért véget, mint amilyen váratlanul az erdőbe zuhant.
Hosszú percekig arca borulva feküdt a semmiben. Alatta az éjfekete talaj mintha megszilárdult levegő lett volna. Csak feküdt és mélyeket lélegzett a kénes szagból...

N arccal a fűbe zuhant. Tüdejét összeszorította a hideg éjszakai levegő, s pár pillanatig levegőért kapkodott.
A következő másodpercben azonban felpattant, s körülnézett. Körös-körül sötét erdőt látott, s egyre jobban elfogta a rémület. Nem tudta, hogy hogyan kerülhetett ide. Az előbb még kétségbeesetten fohászkodott az ágyában, majd egy éles villanás, s már csak a közeledő földet látta...

Talán egy perc sem telt el, amikor a fák közül kilépett egy magas, szikár alak. Szinte beleolvadt az éjszaka sötétjébe, fején csuklyát viselt.
N-be belehasított a rémület, s körbenézett, hova menekülhetne, lába azonban szinte földbegyökerezett. Nem tudott megmozdulni, hiába hallotta agya kétségbeesett parancsait: „Mozdulj, mozdulj már meg!”
- Nem fog menni. - Az alak éles, fagyos hangja úgy süvített a levegőben, mint a jeges szél. N most már teljesen megdermedt: alig bírta...

– Figyeljenek rám az elvtársak! A Viktusnénit újra meg kell fogadniuk. Most ne, azt kérdezzék miért. Nincs idő ennek a boncolgatására! A múltkori menüt kell prezentálniuk, mert Rákosi elvtárs is bejelentkezett a fogadásra. És jelen lesz egy ruszki reformétkezési nő is, valamilyen Ludmilla, Csicsikova… őt pedig Viktusnénénknek kell betanítani a reformkonyha fortélyaira! Így cselekedjenek!...