A TÛZEMBER
Figyelmeztetések:
- fantasy
- kreált, nem létező nevek
- limon
Mert a harc már a kezdetektől fogva létezik...
Mindketten ugyanabból az ősanyagból születtek. Testvérek voltak, mégis természetüktől fogva mások.A két ellentétes pólus, az árnyék és a fény, a teremtő ragyogás és az önmagát klónozó, pusztító sötétség.
Az emberek nem is sejtették, hogy az angyalok egykoron a földön éltek. Egészen addig lakták a bolygót az éteri lények, amíg a patás, szarvakat viselő horda végül ki nem űzte őket a paradicsomból, Atlantiszt örökre megsemmisítve. A kevés túlélő emberi külső mögé rejtőzött. Azóta maroknyi, félig emberré változott angyal- harcos vívja láthatatlan küzdelmét a gonosszal.
***
Az amerikai kisvárosban Telneában, ahol az angyalfaj kilencven százaléka él, évszázadok óta ragyog az emberi szem számára láthatatlanul a Fények Háza, az angyal-harcosok lakhelye és támaszpontja. A lakóknak már nemcsak a küzdelem, a leszámolás - a gonosz élőhalottak, a bérencek ellen-, és a testedzés teszi ki a mindennapjait a házban. Elena, Bhays választottja, és Adela a mogorva és félelmetes Fhait asszonya szemkápráztató szépségek, akik lényükkel, jelenlétükkel változást, életet hoznak a mindennapok monotonságába.
A harmadik új lakó Nick, a volt nemzetbiztonsági nyomozó, Michael szerelme és társa, aki az első ember az angyalok között, a beavatott, aki bebocsájtást nyert a misztikus titokba és ezzel az angyali lét részesévé vált. Az, hogy hosszú idő után bővült a lakók száma, egyenesen arányosan magával hozta azt is, hogy beköltözzön a házba a változás és a szenvedély, ami új indulatokat, és érzelmeket is szült.
***
Leonnak a faj hercegének, aki a leghatalmasabb termetű harcos, és az első számú alfa hím címeket is birtokolta, volt képe kiakasztani lakosztálya vaskos ajtajára, egy táblát - Ne Zavarj! -, felirattal, illetve nagy arcúan telefonálni Franknak az inasnak, aki alig húszméternyire tartózkodott tőle, hogy a szobájába hozassa az ebédet, természetesen francia pezsgővel, három személyre! Az ölelők, akik mostanában többször is meglátogatták, nagyon készségesen végezték a dolgukat, jól képzetten és mindenre kaphatóan szolgálták őt. Először megmasszírozták Leon fáradt, feszült, és kolosszális méretekkel rendelkező testét, miközben kibontották hosszú, sötétbarna haját, ami erős szálúan és mégis selymesen hullott alá. Ezután azt tették, amihez a legjobban értettek a szeretkezés művésznői.
Leon napját a halmozott élvezetek jellemezték, végre hatalmas, harcedzett teste a sorozatos orgazmussal, kiadta magából a felgyülemlett feszültséget, csak most érezte, milyen nagy szüksége is volt már erre. Arcának vonásai kisimultak, az erősen férfias keménység eltűnt, egészen lágy és átszellemült lett, aranybarna szemeinek ragyogása, pedig elégtétellel töltötte el a két nőt. A herceg hörgése és zihálása még inkább feltüzelte a lányokat, akiknek ruganyos, karcsú testük a szírének bájaival és varázslatával bűvölte el Leont. Erős ujjaival simította a női izmokat, gyűrte a melleket, harapott és szívott, csókolt és játszott a szép testeken. Fáradhatatlan szeretőnek bizonyult, meg sem kottyant neki a két nő egyszerre. Szexuális képességei kimeríthetetlennek bizonyultak, a többszöri egymás utáni ejakuláció, pedig méltón bizonyította, az első számú alfa-hím rangját.
A külön, az ő részére kiképzett kurtizánoknak boldogság járta át testét- lelkét, mert a faj legpompásabb férfiját kényeztethették. Leon szex istenként festett, izmoktól duzzadó testével, a hatalmat és erőt parancsoló tekintetével. A férfi szétvetet lábakkal állt a szobája közepén, fejét enyhén hátrahajtva, miközben csípőjét erőteljesen lökte bele a forró húsba, míg a tenyere a karcsú derékon pihent. A fekete hajú lány mélyen előre dőlve, újaival a szőnyegre támaszkodva próbálta magát egyensúlyban tartani az erős lökések alatt, míg a másik ölelő, a vörös hajú szépség, hátul kényeztette a faj hercegét. Amikor végeztek, pihentek egy kicsit és elölről kezdték a játszmát, mindenféle létező felállásban és pózban.
Szex, zuhanyozás, pihenés, majd újra csak a szex.
***
Telnea keleti szélén, a külváros peremének egy pontján, a napsugár sem volt elég ragyogó. A legszegényebbek és számkivetettek mentsváraként szolgált a nyomornegyednél is rosszabb deszkaváros, ahová a csavargók önként tömörültek közösségbe. Csoda-e, hogy ezt a helyszínt választotta a sötét erő?
Itt jelent meg a démon ujjá születve és megerősödve, az ősi gonoszsággal sújtva és telve, egy olyan pompás férfi testben, hogy még ő maga is elámult. Lehet, hogy mégis csak szereti őt a nagyúr? Alaposan megszemlélte az új testét, végignézett az újdonsült külsején, amelyen fekete farmer és ugyanolyan színű szűk, feliratos póló feszült. Tekintete végigpásztázta a széles vállat, a duzzadó bicepszet, az izmos mellkast, majd az erős combokat, és a látvány mosolyt csalt az arcára, mert határozottan tetszett magának! Lenyűgözően férfias lett, egy igazi gonosz macsó, aki végre emelt fővel járhat az emberek világában.
A félelmetes külsejű férfi, amikor eltelt önmaga csodálatával, hirtelen figyelt fel a közelében lévő két szerencsétlenre, akik meredt mozdulatlanságban, réveteg tekintettel bámulták őt. Valószínűleg tanúi voltak a felszínre való érkezésének. A szemtanúkkal pedig mindig baj van! Kedvére való volt a két hajléktalan szeméből visszatükröződő félelem, amely az emberi testét megbizsergette, vérét száguldásra bírta, amiből egy jó adagnyi villámgyorsan a lábai közé tódult. Micsoda élvezetes érzés volt, ahogy a merevvé vált, kemény pénisze lüktetve simult a nadrágja szövetének!
Detrixmon zöld szemeivel rezzenéstelenül bámult, a démonokra jellemző vékony, csíknak tűnő pupillái végtelen kegyetlenséggel szegeződtek a két emberre. Ahogy egyre tovább nézte őket, hipnotikus tekintete úgy vált egyre pirosabbá, míg végül izzó vörös szemgolyókkal bámult ki a fejéből. Az, hogy ördögien félelmetesen festett, nem elég kifejező.
Ráadásul telhetetlenség vett rajta erőt, még többet kívánt, fájdalmat is akart a félelem mellé, hiszen pontosan tudta, hogy a kettő együttesen a legütősebb kombinációt alkotja! Odasétált a két nyomorúságos alakhoz, akik orrfacsaróan bűzlöttek, borostás arcukról pergett a félelem verejtéke. A tavaszi idő ellenére kabátot és vastag ruhát viseltek, mivel az egész ruhatárukat magukon tartották.
A démon a sötétség istenének látszott, ahogy alig egy méternyire, sziklatömbként lecövekelt a szerencsétlenek előtt. Erős testéből fekete, ködszerű füst kezdett áramlani, amelyben a pokoli gonoszság szörnyű, romboló energiája örvénylett. A furcsa anyag a két ember köré áramlott, körbe fogta testüket tetőtől- talpig, gúzsba kötve és tehetetlenné téve akaratukat, hogy a lelküket könnyedén magával rántsa, és nyomorúságos életüket a legfájdalmasabb módon fejezze be... Újra végig éltek mindent, és való igaz, iszonyúan fájt szembesülni és visszanézni a sok buktatóra, gyengeségre, ami az életüket végigkísérte. Alig pár percen belül lángolt az egész hajléktalanok által emelt, és lakott, fa deszkákból épült telep. Forró katlanná változott a külváros- e pontja, mintha nem is földi helyen járnánk. Mindenki meghalt, nem volt menekvés. Több száz szerencsétlen, akiknek a teste fölgyulladt, elégett, de előtte még nagyobb kínt kellett kiállniuk, a lelkük megtért a sötétséghez. Nem volt fényes alagút, ahogy régen elhunyt kedves rokonok sem, csupán a gonosz bűzös lehelete kísérte őket, csak ő fogta a kezüket. Semmi jót nem láttak a leélt életükből, csupán a hibáikat és kudarcaikat élték át újra, ez határozottan nem a tisztító tűz volt! Detrixmon, az összes lelket hazaküldte, az ő csodálatos otthonába, ajándékként a nagyúrnak. Újabb jutalmat fog érte kapni! Már alig várja! Néha a gonosz is tisztogathat, vagy nem?
A démon sötét, göndör fürtjeit hátrasimította, csinos arcára gonosz és széles mosoly ült, amint mélyeket szippantott a pernyét hordozó felforrósodott levegőből. Kezeit, akárha szárnyak lennének széttárta, fejét hátravetette, lábait nagyobb terpeszbe tette, miközben élvezte a részegítő illatot. Az égő hús borzalmas szagát, a keserű és szúrós illatfoszlányokat, örömmel hallgatta a halál sikolyokat és jajkiáltásokat, lelke élvezte a félelmet és a rettegést. Micsoda, örvénylő borzalom- egyveleg zúdult rá egyszerre, soha szebb visszatérést!
Végre!
Szeme alatt egy ideg rángatózni kezdett, ahogyan hatalmas teste is megrándult többször egymás után, éppen hogy sikerült kigombolnia időben a nadrágját. Elélvezett. Ziháló ajkai közül kéjes nyögés szakadt ki, zöld és kénes szagú spermája a tenyerébe lövellt. Imádni való volt az érzés, bárcsak egész nap tartott volna! Csupán egy valami bosszantotta, egy egészen picit megzavarva az orgazmus után fellépő édes bágyadtságot.
Egy kérdés. Miképpen teljesíti majd a küldetését, ha teste, amibe a nagyúr bezárta, máskor is ilyenfajta gyengédségre vágyik? Hiszen ez gyengeség, ami csak az átkozott emberekre jellemző! Most mehet kideríteni mi, vagy ki tudja ezt még kiváltani belőle, felszítani a vágyát úgy, hogy közben az átkozott őrzőknek fel ne tűnjön!
***
Fhait kénytelen- kelletlen, bemutatta az anyósát a társaságnak, miközben idegesen egyik lábáról a másikra állt. Mirabellt mély tisztelettel és szeretettel fogadták a ház lakói, a gyönyörű, piruló asszonyt mindenki hamar megkedvelte. Főleg Ghrip a számítógép zseni, és a jóképű sebész orvos Zachary. Nagyon örültek a vendég jelenlétének, valósággal kivirultak miatta.
Meg kell adni, nagyon csinos asszony révén tetszett nekik Adela anyja, aki alig lehetett húsz-harminc évvel idősebb a lányánál, úgy talán ötven körüli, ami náluk angyaloknál igen csak fiatalnak számított. Ő hozzájuk képest pedig pláne, mert mindannyian háromszáz körül mozogtak, kivéve az ifjú, huszonéves Shent. Mirabell királynői, karcsú termete, szép arca, hosszú, gesztenyeszín haja, vonzotta a tekinteteket, akár egy gyönyörű műalkotás. Értékes angyal nőt személyesített meg. A két őrző Ghrip és Zachary egyfolytában ott legyeskedett körülötte mosolyogva, a legjobb természetüket elővéve.
- Érdekes, hogy Mirabell még mindig özvegy, talán cölibátust fogadott, vagy még mindig a volt férjét gyászolja?- Zacharyban ez a kérdés fogalmazódott meg, nem értette miért van az asszony egyedül, férfi támasz nélkül! Bárcsak Ghrip menne valami küldetés félére, jó messzire, még a végén kénytelen lesz megverekedni vele a nő kezéért!
A két őrző felajánlotta a szolgálatait, majd ők körbevezetik a Fények Házában a vendéget Fhait és Adela bízzák csak rájuk a dolgot. A két barát szinte ellenséggé vált, egymással versengve szórakoztatták az anyát, mint két megkergült kamasz. Történeteket meséltek neki, udvaroltak is módjával, így szerencsére a két harcos kedvessége levette Mirabellt a lábáról, aki két nap múlva elégedetten távozott. Ghrip az elmúlt két napban nagyon utálta Zacharyt, egyszerűen idegesítette az is, hogy létezik. Ahogy pedig nyomult Mirabellre a kifogástalan ingében, és a márkás selyem nadrágjában, azzal a lenyalt, agyon zselézett hajával, az egyszerűen borzalmas volt. A selyemfiú! Ráadásul egy tapodtat sem mozdult a szépség mellől, lehetetlenség volt kettesben maradni vele bármennyire is igyekezett.
Fhait óriási hálát érzett a két őrzőtársa iránt, most igazán szerette őket! Legalább tíz kört fog fizetni nekik az Extáziban, ez egészen biztos. Majd, ha velük megy legközelebb, mert ami azt illeti, amióta megnősült, azóta nem volt mulatni...sehol. Eszébe sem jutott.
Úristen! Adela mellett fel sem merült benne ilyen gondolat, megfeledkezett minden más szórakozásról, a lány uralta minden szabad gondolatát. Csak nem lesz belőle valami papucsférj? Ennek az állapotnak sürgősen véget kell vetnie, az asszonynak, pedig megmutatni ki is az úr a házban!
Adela már annyira vágyott Fhait ölelő karjai után, hogy egészen belebetegedett. Normális dolog ennyire vágyni valaki teste után? Vagy lehetséges, valami baj van vele? Nincs. A férje a legjobb képű és legizgalmasabb férfi, akit valaha is ismert, jobban vonzotta mindennél, a gondolatait pedig teljesen kisajátította. A hódító! Ezt nem merte megbeszélni az édesanyjával, hogyisne, annál sokkal, de sokkal jobban szégyenkezett. Szerencse, hogy csak két napot maradt, mert már alig bírta magát tartani, a vágy egész testén uralkodott, nem szűnt egy percet sem. Végre elmúlt a havi baja is, ami a nászéjszakájukat romba döntötte. Lemegy és megkeresi Fhaitet, muszáj megkapnia most azonnal, különben belehal!
Adela nem hiába született nőnek, ki is talált egy kis csábítási tervet, hiszen mégsem állhat a férje elé azzal, hogy most azonnal le akar vele feküdni. Még a végén a nagyképű őrző, a faj harcos védelmezője elbízná magát! Így is elég beképzelt a társaival együtt. Úgy fogja alakítani a dolgokat, mintha a férje lenne a kezdeményező!
Fhait, a több mint két méter magas, kopaszra borotvált fejű, ádáz természetű harcos a tökéletesen kigyúrt izmaival, odalent ült Ghrippel a konyhában, edzés után szerettek bekapni egy - két falatot. Miközben a hideg sültet és salátát ették azt találgatták kíváncsian Nick a beavatott mit talált ki, mi lesz két óra múlva a megbeszélésen. Fhait, valamivel jobb kedvűnek tűnt, végre az anyósa hazament! Nem mintha akadékoskodott volna, de zavarta a jelenléte, olyan mindent látó szemekkel tudott nézni, mint Leon. Adela piros mini ruhában sétált le a konyhába, észvesztően rájuk mosolygott, miközben kitöltött magának egy csésze kávét.
Vásárolni megy a városba, közölte a férjével egy csábító mosolyt rávillantva. Nem lehetett nem odafigyelni a karcsú alakjára, fenékig érő, csodálatos vörös hajára, és azokra a hosszú, formás lábaira, mert hogy, a ruha igen csak rövid volt! Fhait nem kapott levegőt, úgy bámulta a feleségét, hogy majd kiestek a szemei, de bosszankodva vette észre Ghrip is látja, amit ő! Az arcátlan csitrinek volt mersze ekkora kis semmi ruhában lejönni, hogy mindenki a nyálát csorgassa! Ezt nem hagyja ennyiben még, hogy ebben az öltözékben a városba! Elena is gyönyörű, ő mégis mindig tisztességesen öltözik. Talán nem tudja ez az nő, hol van? Még szerencse, hogy Ghripen kívül a többiek nincsenek itt, pláne Leon. - Asszony! Azonnal menj fel, és öltözz át még jó kedvemben találsz! - szólt Fhait oda Adelának. - Mit mondasz?- hajolt le a lány a konyhaszekrény egy alsó fiókját kihúzva, mivel valamit nagyon keresett! Persze, hallotta mit mondott a férje, de hát akkor most csábít vagy nem?
Csábít! Fhait szemei fennakadtak, amikor a fehér, falatnyi csipke bugyit meglátta Adela kivillanó fenekén. A látvány több volt, mint gyönyörű.Tökéletes. A két feszes félgömb hívogatva meredt az ég felé. A férfi arca vörös lett a dühtől főleg, amikor észrevette a másik őrző elködösült tekintetét, ahogy a formás hátsót bámulja. Hát persze, hogy ő is látta azt a kis fehér csodát!
Fhait úgy ugrott fel, mint akinek riadót fújtak, karon ragadta Adelát, aki alig bírt vele lépést tartani, és már húzta is maga után a lépcső felé. - Most szépen felmegyünk a szobánkba! Sehová nem mész ebben a ruhában, elhiheted! - Te megbolondultál! Azonnal engedj el, vagy sikítok! Fhait szokás szerit remegett a dühtől, ajjaj, Adela ilyen komoly kirohanásra nem számított. - Azonnal öltözz át, megértetted! Soha többé ne merészeld magad mutogatni a társaim előtt! Miért nem veszel példát a hercegnőről? - tört ki Fhait, aki ekkorra már fújtatott, akár egy gőzkazán.
Túl fiatal a lány, tudta ő, hogy bajt okoz ez még! Minden nap elkövet valami ostobaságot, amitől fölmegy a pumpája! - Miért tenném? Különben is, csak ilyen ruháim vannak, nekem tetszenek! - jelentette ki hűvösen az újdonsült feleség. - Nem tehetek róla, hogy ilyen maradi az ízlésed, ha nem tudnád, tízszer is az apám lehetnél. Azon kívül te egyáltalán nem tudod mi a mai divat! Szóval, egy kicsit öregebb vagy nálam - feszítette tovább a húrt a lány.
Fhait először azt hitte nem jól hall. Ez a némber, tényleg a korára célzott és arra, milyen maradi? Bassza meg! - Szóval egy aggastyán vagyok, azt mondod? - horkantott felbőszülten Fhait közvetlenül a lány elé állva. Adela tudta kicsit elvetette a sulykot, de most már mindegy, nincs visszaút. Persze, hogy nem idős a férje, csak háromszáz éves. Mi ez, az ezer évhez képest, ameddig ők angyalok elélnek? A férje a legszebb férfikorban van a többiekkel együtt. - Hát azt én nem mondtam, csak tudod hozzám képest vagy öreg. és már pördült is a tengelye körül Adela és futott, ahogy csak bírt.
Fhait utána vetette magát és egy pillanat alatt elkapta, leteperte a hatalmas, vörös szaténlepedővel borított ágyra. A férfi kidolgozott izmai megfeszültek, miközben lábait átvetve a női test fölé térdelt, pontosan a karcsú derék fölé. Erős karjai fogva tartották Adela kezeit a csuklóinál fogva, barna szemei belemélyedtek felesége gyönyörű zöldjébe. A tekintetek szinte szikráztak, majd elvesztek egymáséban. A harag hullámai, a vágy rezgéseit kezdték hordozni.
A férfi ezután ráfeküdt teljes súlyával az alatta lévő testre, így csapdába ejtve azt, megkeményedett férfiasságát erősen nyomva a lány ölének, aki csodálatos idomaival feltüzelte teljesen. A keze a vörös hajzuhatagba túrt, tekintete a másikéba mélyedt. Ekkorra már mindketten kapkodva lélegeztek, testük forrón és szomjasan tapadt egymáshoz. - Akkor most megmutatom milyen idős is vagyok, nagyon jól értek ám valamihez! Tudod? A koromnál fogva! Nem kellett volna ennyire felidegesítened, de most viselni fogod a következményét. Nem leszek kedves és figyelmes, majd meglátod! morogta a szokottnál reszelősebb hangon az őrző.
Adela ruháját persze letépte könnyedén, mintha csak egy csokoládét bontana ki eszeveszettül gyorsan a fényes sztaniol papírból, majd olyan hévvel járatta a kezeit a lány domborulatain, hogy Adela lehunyt szemmel, nyöszörögve dobálta a fejét. Ajkai szomjasan nyíltak szét, akár a rózsabimbó a nyári záporesőt várva. Végre az ő nagyszerű harcosának teste hozzáér, újra élvezheti a közelségét! Mennyire vágyott már erre! Fhait megszédült, megrészegedett a csodálatos látványtól, a felesége a legszebb nő, akit valaha is látott. És amikor hozzáér...éget és perzsel, megolvaszt és formál.
Mindenhol csókolta az asszonyát, forrón perzselt a lehelete a lány selymesen sima bőrén, az izzó kohó sem süt jobban. Finoman szívta Adela mellbimbóit, csókokkal halmozta el őket, hol az egyiket, hol a másikat.A két tökéletes almára emlékeztető mellek ruganyosan simultak a nagy tenyerekbe. Adela kis idő múlva úgy érezte, nem bírja tovább a nyelv és az ajkak okozta édes kínt, még többet akar, mindent. - Fhait gyere már, ne várass tolult a kérés önkéntelenül is a szájára a lánynak. Erőteljesen nyomta a csípőjét a férje duzzadt ágyékához, ujjai a széles hátat simították, majd alá kúsztak a ruha anyag alá, hogy még közelebbről érezhesse a pompás izmokat. Fhait ekkor elégedetten felmordult, akár egy hatalmas tigris, de még mindig nem hagyta abba a mellek kényeztetését, a simogató keze is csak néha haladt lejjebb a lapos has felé. Fhait már napok óta erre vágyott, másra sem tudott gondolni, csak Adelára és arra, hogy fogja szeretni a lányt. Már kezdte elfelejteni milyen készséges és odaadó tud lenni a választottja, ha a testük összeér.Adela nyüszítve kapta el Fhait erős karját, és ő maga kezdte lefelé tolni, a lába közé.
Fhait nem akarta tovább kínozni a párját, ezért az ujjaival simogatta, dörzsölte őt a legérzékenyebb pontján a csipkecsoda alatt, ahol a lány már nedvesen várt rá. Adela szinte az első percben elélvezett, de ez nem volt elég, többet akart azt, ami már egyszer az övé lett, ami belülről úgy kitölti őt, Fhaitet akarta magában érezni. - Kérlek nyöszörögte Adela, és mivel Fhait, amúgy sem bírta tovább, száját a lány ajkára forrasztva, a háta alá nyúlt és felhúzta magukat álló helyzetbe, hogy amíg leveszi a nadrágját addig se kelljen nélkülöznie a csodás testet. Fhait hímvesszője valósággal kibukott a fekete nadrágjából és Adelának muszáj volt megérintenie a selymes és erős rudat. Valósággal megbűvölte a látvány.
Fhait egész testében megremegett és felhördült az érintéstől. Rákulcsolta a kezét Adeláéra és megmutatta, hogy simogassa, izgassa őt, szavak nélkül is értették egymást. Adela élvezte, amit csinál, örömmel töltötte el a tudat, hogy azokat a kéjes hörgéseket az ő érintése okozza a férjének, csodálatos volt látni a lehunyt szemeit és az élvezettől átszellemült arcát. - Elég, mindjárt elmegyek - fogta le a kezét Fhait nemsokára, majd a lány egyik lábát az ágyra téve, álló helyzetben hatolt belé. Adela még sosem érzett ilyen izgatót, ahogy testük ölelkezve összesimult, ahogy a nyelvük összecsapott, és Fhait vesszője ki be, járt benne, akár egy dugattyú.
A férfi gyakorlott szeretőnek bizonyult, hozzáértésével az őrületig felkorbácsolta a vágyát, ám gonoszul mindig megállt, ha Adela túl közel került a csúcshoz. Így büntette őt. Amikor már őrjöngött és eszeveszetten dobálta a fejét, csakis akkor engedte meg neki a beteljesülést, amibe ketten robbantak bele.
Azok a hangok, amit együtt kiadtak!
Adela sírva fakadt, beleremegett a kielégülés gyönyörűségébe, amit végre megkapott. Fhait pedig csak szorosan tartotta és nézte a nőt, figyelte az arcát, miközben valami furcsát érzett a szíve tájékán. Mintha a jéghideget, ami állandóan ott terpeszkedett a mellkasa közepén, valami elkezdte volna megolvasztani. Talán az öröm tette ezt vele a kéjes együttlét miatt? Fhait szerelmi életében Adela új dimenziót nyitott, még soha nem érezte senkivel azt, amit a feleségével. Pedig már rengeteg nővel volt dolga. Túl sokkal.
Ez lenne az oka? Ezért bizsereg a mellkasa fájón?
Rejtély.
Adela a ragyogó zöld szemeivel felnézett Fhaitre, egyenesen bele a barna szempárba és ekkor... az őrző...elmosolyodott! A mindig mogorva, szigorú és kemény férje arcán széles mosoly terült el! Amióta csak ismerte először!
Fhait teljes szívéből a feleségére mosolygott és úristen, hogy milyen jól állt neki! A angyal-harcos olyan felszabadultnak érezte magát, mind még talán soha.
Egy mosoly pedig mire képes?
Adela visszamosolygott, úgy hogy Fhaitnek még a lélegzete is elakadt, a szíve hatalmasat dobbant és ekkor megtörtént! A férfi puhán, lehunyt szemmel csókolta meg a feleségét, annyi gyengédséggel és érzéssel, hogy Adela majdnem elolvadt az ölelésben, ajkaik gyengéd játékában. Amikor véget ért a csók Fhait egész testében ragyogott, olyan szemkápráztatón, ahogy Adela álmaiban sem hitte.
A fölé tornyosuló harcos barna szemében benne volt minden, amiről Adela valaha is álmodott. Alig akarta elhinni, alig tudott gondolkodni örömében, hiszen, csak a szerelmes angyalok ragyognak! Lehetséges lenne? Merje megnyitni a szívét, merje a bizalmába fogadnia férfit? Vajon nem válik majd árulóvá?
Van mit vesztenie?
Nincs, muszáj kockáztatnia! Kisvártatva Adela testét is bevonta az arany ragyogás, mert a szíve válaszolt a párjának. Fhait lenézett kettejük összesimult testére és nyelt egy nagyot, a boldogság átjárta a lelkét, de csak ennyit mondott:
- Asszony, mi aztán szép kis díszkivilágítást csináltunk! - Azt hittem nem számítok neked semmit - nézett fel férjére Adela. - Most mit akarsz még? Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, hisz láthatod magad is milyen hatással vagy rám! - Szépen ragyogsz, most legalábbis és talán jelentek is valamit neked, egy egészen picit. - Ti nők, nektek semmi nem elég! Igen, örülök neked, szép vagy és a francba is, mégis mit gondolsz, persze, hogy beléd szerettem!
Adela megszédült. - Mondd még egyszer suttogta. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek- ordította Fhait. - Ez az egyetlen szerencséd, mert én is szertelek!- Fhait szíve csordultig telt a szavak hallatán, elűzve a maradék hideget, hogy teljes egészében átvegye az uralkodást a boldogság forró és örömteli érzése.
A két szerelmes sokáig ölelte egymást némán és mosolyogva, a ragyogásuk pedig csak egyre intenzívebbé vált.
Fhait később- amikor már nem világítottak szentjánosbogárként-, addig kotorászott a szekrény fiókjában, amíg sikerült előhalásznia egy fekete American Express bank kártyát. - Tessék, maradjon nálad, majd Frank elvisz vásárolni. Vegyél tisztességes ruhákat, mert ilyenekben nem akarlak többször meglátni. Tudod? Olyanokat, amiben nem látszik ki mindened! Mintha nem tudnád, hány férfi lakik itt! Vegyél mindent amit akarsz, nem érdekes. Ja, és olyan tampont is, mert én többet nem fogok az éjszaka közepén olyanokért rohangászni, mint egy idióta! Az árát ne nézd semminek, az én feleségem ne járjon rongyokban! - Mégis, mennyit költhetek?- kérdezte Adela mosolyogva és csillogó szemekkel, mert persze, mint minden nő, vásárolni azt imádott. - Bánom is, én amennyit akarsz, több pénzünk van, mint amennyit elbírunk költeni. Egy öregembernek általában sok van, főleg, ha már több mint száztíz éve őrzői fizetése van!
***
Shen és Michael a plázában nézelődött. A lüktető, folytonosan változó tömeg, a zsivaj, a sokszínűség, a csillogó kirakatok és az ételudvarból áradó finom illatok mindig nagy hatással voltak rájuk. Csoportosan mászkáló fiatalokat, gyerekes anyákat és magányosan nézelődő időseket egyaránt vonzott a hely varázsa és praktikuma. Michaelékat megbámulták, főleg a nők, vágyakozó és csodálkozó tekintetek lövelltek feléjük, a férfiak pedig irigykedve néztek rájuk, tudták, hogy két ilyen alak mellett labdába sem rúghatnak. A magasságuk, az erős testfelépítésük, a lényükből áradó erő, lehengerlően hatott. Shenék egyszer csak megtorpantak, egy olyan kirakat előtt, amiben láncokkal díszített koptatott farmerek és nonfiguratív mintákkal ellátott pólók sorakoztak, de szegecses övek és acélbetétes bakancsok is. Motoros kendők megcsomózva, vagány napszemüvegek a próbababák arcára illesztve. Vad graffitik tették az összhatást teljessé, művészi egyszerűséggel ábrázolva a lendületet, a fiatalságot, és talán az élet egy olyan szeletét, aminek mindenki a részesévé akart válni, ha csak egy kis időre is. Igazi vad holmik. Az üveges kirakatra ki volt írva: nagy méretben is! Shen megállt és nem mozdult, csillogó szemekkel és megbűvölten meredt az üvegfal mögött lévő holmikra. - Csak nem tetszenek?- Kérdezte csodálkozva Michael. - Nagyon, mindig is ilyesmit szerettem volna, csak... nem volt meg hozzá a bátorságom, az anyám biztosan nem örült volna neki - hajtotta le a fejét a fiú. - Már a magam ura vagyok! - nézett föl elszánt tekintettel pár pillanat múlva. - Ráadásul, minden a mi méretünkben - folytatta. Az eladólányok majd elájultak, amikor a két izmoktól duzzadó és jóképű alakot meglátták, vihogtak, sugdolóztak és leplezetlenül bámulták őket. Shent egy kicsit zavarta, de Michaelt! Úgy mosolygott vissza rájuk, hogy biztosan beleszeretett mindkettő, és amikor rájuk kacsintott! Shen rövid nézelődés után választott egy csomó láncos farmert, egy tucat vad pólót mindenféle színben, szegecses öveket és két bakancsot is, mindegyiket egy méretben, így elég volt, csak az egyiket felpróbálni. Michaelnek tátva maradt a szája, amikor meglátta a próbafülkéből kilépő Shent, a halálfejes rózsákkal díszített felsőben és a csilingelő láncokkal tele aggatott nadrágban. Nem gondolta, hogy majd ennyire illenek a fiúhoz, aki észvesztően jól festett bennük. - Hűha Shen, egészen másképp festesz! Komolyan mondom, Leila elveszti az eszét, ha meglát! Ha Nick nem lenne, azonnal rád vetném magam! - járatta szemeit többször is végig Shen testén a fekete hajú társa. - Na persze, majd pont rám, amikor ronda vagyok, egyenesen egy katasztrófa! Olyan szép és vonzó, mint egy országos influenzajárvány! bámulta Shen a földet teljesen elkeseredetten. Michael rádöbbent, a fiú komolyan beszél, tényleg nincs tudatában az óriási vonzerejének. Ezért megmarkolta a pólót Shen nyaka alatt és maga előtt tolva, betuszkolta a próbafülkébe, annak is a sarkába. Shen pedig, csak pislogott az acélszürke szemeivel, szép, szeplős arcára értetlenség ült ki, nem tudta mivel bánthatta meg a barátját, amitől az ilyen indulatos lett. Kissé meg is ijedt, amikor Michael ráadásul a függönyt is behúzta. - Haver mikor ébredsz már fel? Kérdezte Michael, miközben farkasszemet nézett a szikrázó mélykék szemeivel, az acélszürke, riadt szempárral. -A tested gyönyörű, a szemed is, és a szádról ne is beszéljünk! Bárki örülne, ha megkaphatna! Érted? Bárki. A gond itt van az agyadban. - nyúlt Shen fejéhez, belemarkolva a vörös hajba. - Amit kint mondtam, azt komolyan gondoltam, akarod, hogy bebizonyítsam? - sötétült el a fekete hajú őrző tekintete. - Mert, ha csak ezen múlik, hogy el hidd, ha ennyi kell az önbizalmadhoz, esküszöm, megteszem most és itt! - Akarod? kiabált addigra már Michael. - De utána éjjelente ne rágd a küszöbömet, mert én Nickkel alszom! - vágtak végig a szavak Shenen. - Jézusom, Michael engedj el azonnal! Elhiszem, mindent elhiszek neked, csak eressz már! - kérte Shen kétségbeesetten. Ám Michael még mindig nem engedte el, csak nézett rá elmélyült tekintettel, miközben megnyalta az ajkát, mint egy éhes nagyvad, aki most fedezte fel a lehetséges zsákmányt. Shen a társa tekintete láttán komolyan megijedt, bárcsak Ghrippel jött volna.... - Nyugalom, nincs vész, Nick olyan nekem, mint a hurrikán, minden mást elsöpört a szívemből. Nekem csak ő kell, de van valami, amit már régóta meg szeretnék tenni, muszáj tudnom, hogy milyen. - Hajolt Shen arca felé a harcostársa egészen lassan, centiméterről- centiméterre haladva, miközben tekintetük összekapcsolódva maradt. Shen tudta mi következik, de nem bírt ellene tenni, Michael maga volt a két lábon járó Viagra, maga a szexualitás, a csábítás angyala. A káprázatos mélykék szemek egyre közelítettek Shen hatalmas testéhez, aki majdnem tíz centivel magasabb és erősebb is volt a falhoz préselő alaktól, ám most mégis, tehetetlenül és kiszolgáltatottan nyomódott a falhoz.
Shenen úrrá lett a pánik, valósággal lemerevedett, pupillái kitágultak és amikor Michael szája hozzáért az övéhez nem tudta mit csináljon, össze vissza, pislogott, két kezét félig felemelte, nagyon nem akarta az egészet. Ám hamarosan meglepődött, barátja ajkai finoman és puhán érintették, egész kellemesnek találta. Azután bizsergetővé vált az érzés és mi tagadás, izgatóvá is, Shen szemei önkéntelenül is lecsukódtak. Michael hirtelen kissé beszívta az alsó ajkát, amire Shen szája a meglepetéstől és a testén végigvágó elektromosságtól kinyílt, Michael nyelve pedig villámgyorsan benyomult. Shen beleszédült az új, ismeretlen érzésbe, még a sejtjei is lángolni kezdtek, minden akarata ellenére felforrt a vére, észre sem vette, karjai már rég Michael felső testét ölelték.
Michael gyakorlottan és visszafogottan csókolt, de a vére így is felpezsdült az ereiben, a régóta áhított édes íz fölkorbácsolta a vágyát, a különleges helyszín nem különben, már csak egy hajszál választotta el attól, hogy őrült módjára elveszítse az eszét. Ezért kis idő múlva minden önuralmát összeszedve kényszerítette magát, hogy abbahagyja, amit csinál. Jól tudta, ha most nem áll meg, örökre bánni fogja, a dolgok összekeverednének. Így mielőtt nem tudott volna megálljt parancsolni magának, villámgyorsan visszavonulót fújt és véget vetett a bemutatónak. Shen vállára hajtotta a fejét és mélyeket lélegzett, hogy lecsillapodjon, mert akkora már mindketten erősen ziháltak, szívük őrülten kalapált, Shen egész bensőjében hallotta a vad ritmust. Mindkét férfi tudta, hogy hiába a felkavaró édes érzés, egyszeri alkalom volt, a dolog soha nem fog megismétlődni köztük. - Szóval, ki a ronda? - kérdezte Michael mosolyogva a teljesen elvörösödött arcú fiútól, aki alig kapott levegőt és még mindig reszketett. - Jézusom, most már értem, miért van úgy oda érted a zsaru! Mindjárt összerogynak a lábaim és megfulladok, komolyan mondom, nagyon ösztönző tudsz lenni, még az is lehet, ma éjjel rávetem magam Leilára. - nézett Shen a másikra őszintén. - Na azért - koppintott az orrára Michael, miközben kihúzta a fülkéből és tovább folytatták a vásárlást. Michaelnek is tetszettek az itt kapható vadító ruhák, nézegetett is egy vadabb farmert, de aztán visszatette. - Miért nem veszed meg? Biztosan jól állna. - Győzködte Shen. - Á nem, Nick rosszul lenne, ha felhúznám, tudod milyen, valami szolidabbat kell választanom válaszolta enyhén elpirulva Michael, miközben egy egyszerű fazon után nyúlt. - Hát az igaz, megütné a guta, tiszta zsarnok, nem értem, hogy bírod.
Michael egyszínű pólókat választott, mert nagyon is oda volt azért a zsarnokért, szolid feliratosakat, mindenből lezser szabásút, véletlenül sem akarta, hogy a ruhák feszesen álljanak rajta. Nick világosan a tudtára adta mindenki előtt, mit gondol a ruházkodásáról! Hogy leteremtette! Ő pedig... szó nélkül hagyta. Nem számít, ennyi áldozatot Nick is megérdemel, ő sokkal több mindent adott fel miatta. Úristen, mindent! Amikor a pénztárnál álltak, Shen még a hatalmas halomhoz hozzátett egy napszemüveget is és, ha ez nem lett volna elég, a fodrászhoz is beült, hogy új frizurával koronázza meg az átváltozását!
***
Telneától több száz kilométerre, egy rehabilitációs intézet szobájában, rémülten ült fel az ágyában egy fiatal lány. Az álmát megzavaró fényesség mindenhol ott volt, beragyogta az egész helyiséget. Igen, most ez a kis szoba jelentette neki az otthont, a biztonságot, már lassan négy éve. Gyerekes rajzok a falakon, nyomasztó képek, amiket még idekerülésekor ő készített a balesetről. Amibe a drága, szeretett szülei belehaltak. Hibásnak érezte magát, amiért ő életben maradt. Határozottan, ez volt az igazság! Azóta ő nem akart létezni, elhatárolódott a külvilágtól egy biztonságos burokba zárva, hogy ne lásson, és ne halljon, hogy sajnálhassa magát. A ragyogás lassan alakot öltött, egy csodálatos, magas és gyönyörűséges asszony képében. - Gyermekem Lucy, ideje felébredned és beteljesítened a sorsot, amit az élet útja kijelölt a számodra. - szólt a lény zengő hangja, akár a csengettyűk csilingelése.
- Feladatod van, ami fontos! Szükség van rád! A szüleid már nem élnek, de ott ahol most vannak nehéz a szívük, mert eltemetted magad. Kelj fel és rázd le a láncaidat! Tovább kell lépned, engedd el a szeretteidet, hadd nyugodjanak békében. - Közelebb lépett a tünemény, sugárzó kezét a lány feje fölé emelve, kecses ujjait széttárva. A fiatal lány teste megrándult többször egymás után, miközben az energia áramlott és gyógyított az agyában, falakat rombolt le és szabadságot adott. Világossá tette a dolgokat miközben vigasztalt.
- Most pedig Lucy megmutatom, hogy ki vagy, hová tartozol, milyen nagy is a te családod!
:grinning: :stuck_out_tongue: 10-10 